Pöti 20 hónapos

A kuka mániája kimeríthetetlen. Imitálja az orrfújást, csak azért, hogy utána kidobhassa a papírzsepit. 🙂
Apát “papának” hívja. Hallotta, hogy Gréti egyszer-kétszer így szólította, ezért ő most már így hívja. Mindent mond, főleg, ha kell neki valami. “Kóla, chips” -ezeket a szavakat egy kóstolás után tudja.

Jól eszik, szépen eszik egyedül, de türelmetlen. Nagy falatokat tesz a szájába amikor már nincs a kezében sok és megunta, hogy fuldoklik tőle. Ezt aztán nem tudja lenyelni sem megrágni és kétségbeesve köpi ki… a kezembe… mert az a legalkalmasabb.

Rettentően tudja mit akar és ennek hangot is ad. Kezemet fogva ráncigál és magyaráz, ha akar valamit, de ha nem… akkor felfújja az arcát, felhúzza az orrát. Sikít, ordít, “nem”, “de”, és végszükség esetén földre fekszik.
“Anya! Anya!” két másodpercenként. De mindenre ezt használja, ha látott egy buszt, vagy akármit, akkor anya.

A fogai folyamatosan jönnek. A két felső áttört szemfogával együtt már 14 fog virít a szájában. Most az alsók miatt szenved. Rosszul alszik, mint mindig, két hete sikongat és ordít álmában, amivel a frászt hozza rám.

Nagyon szeret táncolni, ha jó zenét hall már invitál, pörög-forog, táncol. Imádja a Balatont, a vizet, a csúszdákat, de utál fürödni.

Valaki biztos…

– Anya! Kérek vizet! -óbégat előre a gyerekülésből Gréti, én pedig elkezdtem nyitogatni a palackot. – Anya! Kérek vizet! – nyomul türelmetlenül, – Légyszi! Anya! Most vagy én vagyok süket, vagy te!

Vásári látványosság

A Mamutban és a Fény piacon próbáltunk ma vásárolni. Esküszöm egy szobatudós tervezte, aki a lakásából még sosem jött ki… Rémálom.
Bementünk egy kifőzdébe, Pöti szépen megtörölte magát és “kuka-kuka” felkiáltással kereste a kukát. Illedelmes kisfiú.
Pöti rendkívüli látványosság volt a forgatagban, meg is osztom veletek:
pöttömpöttöm2

Kis szardarab önálló élete

Petikének szuper jó kedve kerekedett. Végre megtömte a gyomrát kedvére, ki is tette a pelusba a pufferelt ebédet és Apa is csak vele foglalkozott.
– Támadás! -kiáltotta Apa és lebirkózta Pötit.
– Pöti szaros! – kiabáltam be a szobába a konyhából, ahol a vacsora maradékait konyhamalackodtam épp.
– Phű, de büdös itt valaki!- felkiáltással a birkózás pankrációba ment át, hatalmas vihogással.
– Kész a pancsi. – jelentettem be.- Pucérkodás mindenkinek! Gréti, Peti!
De Petinek esze ágában nem volt abbahagyni a birkózást, mászott Apára kacagott, kukackodott. Mindenki nevetett.
– Na gyere, anya kikakáz! – próbáltam terelgetni Pötit.
– Segítek! Pöti, állj! Most megállj, pelusozunk. – dörögte nevetve Apa és próbálta háton tartani a kisembert, aki kacagott, nevetett, dobálta magát. Én nekiláttam a műveletnek, szerencsére az eredmény egyben volt, és gyorsan már a popót is letörültem. Ám ekkor egy nagy popódobással egy pici szardarab önálló életet kezdett élni és ívben ráesett a bodyra. Nyúltam utána, de Pöti dobálta magát a kakit szem elől veszítettem.
– Apa! – próbáltam segítséget kérni, de ekkor előjött a jól ismert Csilla féle emésztő röhögőgörcs. – Hííííííííííííííííí!!!! – sikítottam volna, ha nem lennék hónapok óta atom berekedve így csak a levegőt préseltem és próbáltam venni is, kevés sikerrel. A térdemre borultam. A szokásos fuldoklás… olyan erővel áramlik a röhögéstől ki a levegő, hogy csak nagy nehézséggel sikerül egy kicsit kapkodni be belőle és megint, – Híííííííííííííííííííííííííííííí!!! – ez fááááj, felnéztem, tekintetemmel Apát próbáltam keresni.
– Mi a baj? Kaka van valahol? – kérdezte. Gondolatolvasó az emberem.

– Híííííííííííííííííííííííííí!!! – borultam vissza a lábamra a mellkasomra mintha ráléptek volna tolult ki a levegő. – Híííííííííííí- hííííííííí!!! – A világ elsötétült, a levegő kiszorult belőlem. Kínlódva kapkodtam utána és újra préselődött is ki. Szememből patakzott a könny.

– Hol van? – kérdezte Apa? Felnézni próbáltam, nem ment. Éreztem, hogy nem bírom tovább. Igen-igen. Csurran-cseppen.
– Híííííííííííííí,- felnéztem a kaka darab épp Pöti hátán tanyázott. – Hííííííííííííííííí! – borultam vissza a térdemre.
Csipp-csöpp.
– Hííííííííííííííí! – konstatáltam a szerencsétlenségemet.
– Bepisiltél? – kérdezte Apa.
– Hííííííííííííííí, hi-hííííííííííííííí!
– Hurrá! Anyátok bepisilt a röhögéstől. És hol a szar darab, megkeresnéd?
– Híííííííííííííííí!!! Bepisiltem. – ekkor tudtam ismét felnézni a földről, talpra tápászkodtam de a következő gondolattól a fejemben térdre rogytam az ágy előtt és a srácokra borultam. – Hííííííííííííííííííííííí! – Levegőt! Gondoltam. Levegőőőőőőőőőőőt! Megfulladok a röhögéstől.
– Nagyszerű. – foglalta össze a dolgokat Apa.
– Mingyá’. Jaj. Jaj. – összekapartam magam, elvonszoltam a wc-ig és örömmel vettem tudomásul, a helyzet fejben gázosabb volt, mint odalent. 😀
– Ezt kerested? – kiabál a meglógott kakát a lepedőn mutatva.
– Ezt! – kaptam el a csellengőt és dobtam ki. Végre oxigén. 😀

Múzeumok Éjszakája

MUZ1

MUZ2

MUZ3

MUZ4

MUZ5

MUZ6

MUZ7

MUZ8

MUZ9

MUZ11


Idegbeteg

Grétivel és Petivel főzőcskéset játszottunk, de még kavargatták a hamit, én gyorsan cseréltem elemet a doktornénis készletben.
Gréti máris jött megvizsgálni, de elhajtottam, mondván összepakolok és utána. Egyre erőszakosabb volt, erőteljesen rászóltam, várjon egy picit. Mire közölte:
– De anya téged meg kell gyógyítani, beteg vagy! Idegbeteg.

Nagy-Bandó András: Vers Mindegy Kinek

Kedvencem:
Nagy-Bandó András:
VERS MINDEGY KINEK

A rakodópart alsó kövén ültem,
Mellettem csak egy legény volt talpon a vidéken,
úgy tett velem, mint bárki mással,
vízbelökött egyetlen rúgással.
ordítottam, toporzékoltam:
hagyja a hülyéskedést a MAHART-ra!
És húzzon ki engem a parta!
A Duna zavaros, zöld, és nagy volt,
s a felszínén táncolt sok olajfolt…
kiirtva mindazt, mi benne maradt:
Halat vadat, s mi jó falat…
Folyóink vizéért hiába perelsz,
dobozt, golyót olajbogyót, sok szir-szart benne lelsz! ..
A város peremén, ahol élek,
sok-sok panelház épül,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon….

A falakon repedések, s a nap is belát,
máma már nem hasad tovább..
csíkos tapéta, mintás padlószőnyeg! ..Pazar!
Bölcsőd ez, s majdan sírod is,
mely ápol, s eltakar….!
Gondoljátok meg ,proletárok!
Nem költözök,
én még várok!

Magyar vagyok, s a magyar jóra termett,
még az isten is zsiványnak teremtett!
Bár én becsületes lelkű, igaz,
de körülnézek, s még mindig akad gaz!
Betörnek, lopnak, csalnak!
Nem középiskolás fokon….bárkivel…
talán az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel…
mert mi dolgunk a világon?…
Tűzoltó leszel, s katona, tanár munkás, vagy juhász,ű
A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely! ….Röhej! ..
El kell felejtenünk álmainkat,
s rendezni kéne közös dolgainkat!
Ez a mi munkánk, vagy nem lesz evés,
De aki dolgozik, ma is csak kevés! …

Mert jól dolgozik, aki alkot, aki munkás! ..
A nagyvilágon…..e kívül! …
Itthon, pedig csak szerényen,
Hazádnak lendületlenül! …
Kell ez nagyon, igen nagyon,
Kapjunk dollárt vadnyugaton! …
Hogy ne maradjunk a forinttal árván,
Ragyogott keleten a tarka szivárvány! ..
Hogy nem kell dollár?…..Mit MILLIÓK cáfolnak meg?…
Ma már a kölcsön kosarából mindenki egyaránt vehet! ..
Ha majd minden kölcsönös nép kamatját megunva
síkralép…
Közbe vágott Pató Pál úr…..

Sokszor arra gondolok:
Valóban magyar vagyok?..
Nincsen apám, se anyám se istenem, se…
…Dózsa György unokája vagyok én! ! ! ..
Hadd látom, úgymond, mennyit ér a pártos honfivér! …
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér! ..
Anyám kun volt, apám félig székely,
félig román, vagy egészen az..
Török, tatár,tót, román kavarog e szívben,
egy nemzet se került el nagyívben! ..
száz nép vére csörgedezik bennem,
egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.
Sem utóda, sem boldog őse sem rokona,
sem ismerőse nem vagyok senkinek…
Legfeljebb néhány idegenbeszakadt senkinek! …
Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Miként fogom szólítani, ágyban párnák közt rég nem látott
anyám?…

Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Míg az árokban aludtam,
ki lopta el az ingemet?…
Egész úton hazafelé,
Már egy hete csak a mamára gondolok….
Hogy mért nem küldött zsebpénzt?..
Most mehetek stoppal, és gyalog! …
Egész úton hazafelé,
Az országúton végig a szekérrel,
A négy ökör, mint az őrült,
ki letépte láncát.! ….
Egész úton hazafelé éhe a kenyérnek hajt engemet,
Harmadnapja nem eszem, se sokat, se keveset…
Egy kis konyakot még beveszek..
Ez kell nekem, nem a levesek! …
S a kisszobába toppanék,
Majdnem a falnak koppanék…
Én beléptem….Ő rámnézett….
A bögrét a fél kezébe fogta! …
Ne ily halált adj istenem! ..
Ne ily halált adj énnekem! ..
A bögrét a fél kezébe fogta…
Repül a nehéz kő! .. Ej mi a kő?…
Föl-földobott kő, földre lehullva,
majdnem alatta maradtam halva! …
Végül anyám főzött, ez derék tett,
Aztán terített.
Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg! …Mindig!
Be is rúgtunk alaposan az isten áldja meg! ..
Anyám meg biztatott vala:
Igyál, nekem nősz nagyra szentem! ..
Föl is hajtottam, volt még három centem! ..
Anyám volt apró.
Míg kicsi voltam, egyszer sem mesélt…
Csak mosta a város minden szennyesét! …
Csak ment, s teregetett némán…
Én meg hevertem mint most, berúgva, bénán…
Mert mi dolgunk a világon?..
Essünk túl gyorsan a piákon?..
És ez látszik oly sok diákon….
Sörök, borok, és tömények!
Földiekkel játszó égi tünemények! …
Ti adtatok, kedvet, és tusát! ..
Italra ment el az ifjúság! …

Mert azért szerezzem a pénzt, hogy legyen?..
Azért szerzem, hogy eligyam, s egyem! ..
Jertek barátim van egy két forintom,
Hágjunk a nyakára a rézangyalát
Falu végén kurta kocsma,
Itt iszunk tegnap, holnap és ma! ..
Egy, csak egy legény van talpon az ivóban,
a többi meg négykézláb odakint a hóban! …
Bekopognak az ablakon:
Használt e a magöntözés?..
Egy habbal töltött korsót kilöknek elébe,
S menjen onnan mondják,anyja keservébe! ..
Megint jőnek kopogtatnak..
Csendesebben vigadjanak! ..
Isten áldja meg kendteket,
A mosónők korán halnak! …
De a kocsma bezzeg hangos! ..
Az imént halt meg a cimbalmos..
Süvít a golyó! .. Ki lőtt?.. Bárki! …
Egyik fülemen be a másikon ki! ..
Megint jőnek kopogtatnak…
Ti urak, ti urak, hát senki sem koccint értem pohárt?..
Itt öcsém munkások isznak! ..
Mikor odafönt emelik az árt! …
Nem nyafognék, de tán még nem késő,
Hidd el haver, mindenről elkéső! …
Dunna alatt …alszik a rét…
Olyan kevés az igaz barét! …
Bekopognak az ablakon: Ne zúgjatok olyan nagyon! …
Holnap ünnep lesz, kitűzve már a zászló! ..
Ha nem mentek haza, jön a Szabó László! …
Végetvetnek a zenének, hazamennek a legények…
Európa csendes, újra csendes..
A magyar név megint szép lesz!

Szép élet

Péntek 13. Drukkoljunk együtt a Tiszavirágoknak! Nincs annál cikibb, ha egy Tiszavirágnak peches napja van!
Erről egy Gréti sztori:

– Mi az a Tiszavirág?
– Egy rovar, ami csak egy napig él. Reggel megszületik, eszik, délben szerelmes lesz és megházasodik, este meghal. – magyarázom.
– Milyen szép élet! – sóhajt fel Gréti…tiszavirág

Pöttyös sztori

Gréti beszédhibás. Szegénykém, amikor “pötty”-öt mond, mindig elkerekedett szemmel nézzük, mi “pöcs”-öt hallunk és ezen sokat nevetünk.

Ma ül a hátsó ülésen és cincog előre:
– Anya! Anya! Megtanítasz engem “pötty”-öt mondani?
– De hát tudsz pöttyöt mondani.
– Pötty, pötty! Látod, nem megy. Megtanítasz pöttyöt mondani?
– DE tudsz pöttyöt mondani. – már nagyon röhögök magamban, de nem akarom őt bántani. – Egész jól mondod.
– Nem mondom jól, mert olyan, mintha pöcsöt mondanék. Kérlek segíts, taníts meg!
– Jól van, segítek. Ismételgesd. Pötty. Pötty. Pötty.
– “Pöcs, pöcs, pöcs…” erőlködik a csaj a hátsó ülésen, de esküszöm egyre jobban pöttynek hallatszik.