Grétit mostanában többször helyre kell rakni, nagyon kinyílt a kis csipája. Ma épp gőzerővel tartok példabeszédet az autóban, amikor megérkezünk, Apa nyitja az ajtót ő pattan ki, de még visszaszól:
– Anya! Egész nap csak magyarázol, magyarázol, de én akkor is szeretlek…
Gréti csak mesél és mesél:
“Szinte érezni lehetett, mennyire fájt.”- Épp négyévestől nem is rossz duma.
Tudjátok, mi nagy múzeumba járósak vagyunk. Ha eső program van, máris lessük a gépet, hova tudunk menni múzeumozni. A hétvégén a Mezőgazdasági Múzeumban voltunk és mondhatom, mind a négyen szuperül éreztük magunkat. Pöti nagy lelkesedéssel vizsgálta a különböző kitömött állatot, de a legnagyobb sikere a tojás és a gomba gyűjteménynek volt nála. Na meg a lószimulátornak, ami nem működött sajnos. De ahogy nyeregbe pattant, megragadta a kantárt, lovagolt és kiabált. “Gyí-gyí”. Ez a pasi lóra termett! 😀
Grétinek nagyon kellett pisilnie, de nem tudtam kinyitni a wc ajtót. Nem tudtam, hogy egyszemélyes-e és ne erősködjek, vagy csak fel kell tépni. A “tiltott területen” szólongattam az őrt. Nem volt ciki, amikor a helyes pasitól azt kérdeztem, hogyan tudok bemenni a mosdóba… 😀 “Kicsit erősebben tessék megtolni!” Persze fotózni most sem lehetett a kölköket, mindig pofákat vágtak, pörögtek-forogtak… 😀
Apa beszól:
Hazajöttünk, Gréta szaladt pisilni.
– Én most személyesen megyek hugyozni! -kiabálta.
– Még jó, hogy nem képviseleti úton. – nevetett Apa.
Pöti képeket mutat:
– Anya! Tiggis!
– Nem tigris, puma!
– Puna!
– Majdnem!
Július 27
Az én drága kisfiam, az imént kiöntötte a kakaóját (még szerencse, hogy csak mutatóba kap pár kortynyit). “Anya!” – szaladt a felmosóért, felmosta és a felmosót visszarakta a helyére. Jááááááááááj! Olyan gyors volt, hogy nem tudtam lefotózni.
Ma sztrájkoltam. Nem készítettem semmi csemegét a táskámba, a parkba vízzel indultunk. Már félúton cincogtak, mit rejt a táska és csalódottak voltak, hogy semmit. Hazafelé már sírdogáltak az éhségtől (igaz velem az élen :D). Délben ebéd. Némán zabáltak, nem kellett őket sem noszogatni, sem csitítani. A sűrű zöldséglevest egyszerre lapátolták a krumplival és a sült csirkével. Most almát tömnek. Lehet kiiktatom a tízórai intézményét. Viccet félretéve, ez volt a hét zabálása, amit műveltek.
Pakolunk, a dobozokba tematikusan rakjuk a játékokat. Egyikbe az állatkákat, a kosárba a zöldségeket. Gréti a plüss barit is a kosárba rakta. Kivettem belőle és beraktam a dobozba. Mondom “ez nem zöldség, nem kaja.
– De! Le van lőve. Most vásároltam, te meg elvetted tőlem.- dühöngött.”
Jaaaaaaaaaj! Az ebédnél is végig ecsetelte a csirke melyik részét esszük és közben sajnálkozott. “Szegény kis pipi.” Ez a tutti fogyókúra… már szóltam neki, nem érdekel, ez egy “néhai csirke. Ex. Megboldogult. A lelke a Mennyországban van. Neki már nem fáj én meg éhes vagyok.”
Visszamentem a gégészhez kontrollra… kaptam gyógyszereket. Azt mondja, ha egy hét múlva nem javul, hívjam fel ezt a telószámot mert meg kell műteni. Mondom mivaaaaaaaaaaaaaaan???
Egy hete még csak allergia volt. Ja, hogy ciszta is?!? Nem tudok orvosul… De f@sz@…
Szignifikáns különbséget érzek az “igyon kálciumot” és a “meg kell műteni” között…
Vágyálom:
Apa az IKEA-ban vágyakozva simított végig egy szép hosszú szőrű szőnyeget:
“- Úgy szeretnék egy ilyet! Úgy szeretnék egy szép nappalit, közepén egy ilyen szőnyeggel!
– De hát pont ugyanilyenünk van otthon a pincében. Ilyen volt a gyönyörű nappalink közepén.”
(Milyen rég volt. Volt egy csodálatos nappalink ami átváltozott családi alvószobává… ahonnan szépen lassan kiszivárogtak a gyönyörű, ám kényes dolgok, és beszivárogtak a gyerekjátékok.)