Ősanya v.s. modern anya
Ősanya típus. Pozitív vagy negatív fogalom?
Amikor az első gyerekemet szültem agyf@szt kaptam az ősanya típusú nőktől. Mindent érzéssel csinálni? Semmi tudományosság, csak úgy bele a világba, hadd szóljon? Vagy mint egy szekta. Szövött kendő, mosható pelus, ökobioházimosószer, összebújva alvás légzésfigyelő helyett… Koszos kis homokot rágó gyerekek. Háziállatok??? Vékony hangon cuncogás a gyereknek??? Jáj…
A gyerek legyen mindig tiszta, a légzésfigyelő bekapcsolva a saját kiságyban, szappanreszelés helyett gyereknevelési tanfolyamok, szakkönyvek, lehetőleg angolul is, és beszéljünk normálisan azzal a gyerekkel, mint ember az emberrel…
Aztán lassan, de nagyon lassan mégis sikerült anyává válnom. Nem ősanyává, hanem CSAK ANYÁVÁ.
Rájöttem, túl vagyunk képezve, mi mai modern anyák. Megpróbálunk valami külső, gépies nyomásnak megfelelni, és nem is tudjuk sokszor másképp csinálni, mint fogösszeszorítva, mert nincs segítség. Mindent egyedül csinálunk, sokszor támogató nagyszülők nélkül, bolyongva az ismeretlenben. Azokat a megoldásokat vesszük elő az anyaságnál is, amiket ismerünk, hidegen, mereven, megfontolva. Ehhez szoktunk. Én látom, de legfőképpen magamon érzem. Emlékszem, amikor Grétit hazahoztuk és ordított a kiságyban. Kétségbeesve kerestem a könyvemben miért sír! Sírtam a könyv felett, mert nem találtam a megoldást. Kipipáltam mindent. Nem éhes, evett. Nem álmos aludt. Tiszta a pelusa. Nevetsz? Csak oda kellett volna mennem, kivennem és megdédelgetnem… De ez nem jutott eszembe. Gáz mi? Erre álltam be évek óta. Probléma van, akkor megkeresem a megoldást, módszeresen, lépésről-lépésre. Segítség!!! Szakembert! Sír a gyerek! Ma sem tartom viccesnek. 🙂
A lányom, mint első gyerek a hiperprototípus. A maximális erőfeszítésem csúcsa. A második gyereknél jöttem rá, hogy nem kiképezni kell szerencsétlen gyereket a könyvek szerint, csak nagyon szeretni, sokat szeretgetni és keveset gyötörni. A vékony hangon való dünnyögés pedig egy genetikailag kódolt dolog, tudományosan is alátámasztott dajka nyelv, ami a hatékony kommunikáció legalapvetőbb formája. Tehát mégsem áll túl messze az ősanyaság, meg a modern anyaság? De igen. Máshonnan kell megközelíteni a dolgokat, más szemléletben.
Sajnos azonban a bőrömből kibújni nem tudok, néha előjön a kiképző őrmester belőlem, a szigorú kocka, és csak utólag látom. Ez óriási hibája szerintem a későn szült, túltanult, túl férfiasan komplikált problémamegoldáshoz és életvitelhez szokott igazi irodatöltelékeknek, mint amilyen én is vagyok. 15 évet húztam le tanulással és munkával egy férfiasan versenyző, számokkal és jogszabályokkal teli, érzelemmentes világban, mielőtt szültem. Ezt nem lehet a zsigerekből kiirtani egy pillanat alatt és hirtelen ősanyává válni.
