Megérkeztünk a partra, a gyerekek még le sem vetkőztek, már rohannának a vízbe. Egyre nagyobb hangerővel fegyelmezem őket, zengedezem, ahogy szoktam. Persze mindenki engem néz. Apa fülembe súgja: “Halkíts!”. Elszégyelkedem magam. Fene az olaszos temperamentumomat. Pityogva öltöztetem a gyerekeket, rettenetesen érzem magam. Teljes súllyal érzem át, hogy ez már nem fog megváltozni, én mindig feltűnő leszek. Vagy így, vagy úgy. Gréti vigasztal, de azt is az én hangerőmben. Még rosszabbul érzem magam. Közben a hangszálaim jutnak az eszembe… addig hangoskodom, míg el nem némulok.
Mire utolérem őket a vízben, már minden oké.
Hatalmas, több, mint egy óráig tartó ismét mediterrán hangerejű viháncolásba kezdünk. Dobáljuk a gyerekeket, mint a kislabdát. A srácok felváltva kiabálják ki pisilt vagy fingott a vízbe, Apa ilyenkor lesújtóan néz rám, én röhögök.
Azt hittük sikerül kifárasztani őket, de mi fáradunk a gyerekek csak éheznek. Beindul a sziréna kórus. Fagyiért esdekelnek, de nem kispályás módon. 10 perc után feladom, hárítok, én nem hoztam pénzt, és különben is Apa a főnök. Rinyáljanak neki. (Amúgy sem értem, hogy Apa miért tiltakozik. Jó, tudom, a parton egy jégkrém horror áru, de csessze meg, otthon már begyúrtam a lángost, igyekszünk mindenen spórolni, 4 nap nyaralás adatik meg az idén, szerintem belefér, de ebben nem én döntök.)
Apa végül rááll és jégkrémeket eszegetve érünk vissza a napsátrunkhoz. Az utolsó falatnál a gyerekek már futnának a vízbe, Gréta amúgy is toporzékoló hisztirohamot kapott, mert nem tudta idejében megtörölni a ragacsos kezét….
Bevezénylem őket a vízbe, Apa hanyagul betűzi a maradék papírpénzt a melltartómba.
– Ezzel most mit csináljak? Adjak elő valamit?
– Jó ötlet. Keress egy rudat! Nevet, elindul a visongó gyerekekkel a vízbe, én ismét pakolok, majd utánuk. A szemek rám szegeződnek. Basszus, megint túl hangos voltam, Most mindenki engem néz. De tényleg mindenki. Egyre rosszabbul érzem magam, megyek be a térdig érő vízbe, tapadnak rám a szemek. Kész. Paranoiás téveszméim vannak? Vagy mi? Megérkezem Apához. Rám néz, szélesen elvigyorodik.
– Találtál egy rudat? – nézek rá, a cicimet nézi, lepillantok, a dekoltázsomból minden kétséget kizáróan kikandikál számolhatóan 3000 Ft.
Én úgy elnevettem magam, kikaptam, visszalődörögtem, kezemben a zsé, berejtettem a csomagba és már mentem is be a 30 fokos vízbe viháncolni.