Gréta, Apának engeditek, hogy ezzel mosson fogat? – kérdezem, miközben az elektromos fogkefével sikálom a fogait.
És a válasz, amitől hanyatt dobtam magam:
– Néha ezzel az automatával, néha manuális fogkefével.
– He?
– Az oral-B reklámból tanultam.
Hűha… én még életemben nem gondoltam a fogkefémre úgy mint manuális fogkefe….
Ismered azt az érzést, amikor annyira ki vagy, hogy nehéz priorizálni?
– Ma szabin lennék, de van még olyan teendőm, amit meg szeretnék csinálni így úgy döntöttem bemegyek.
– Fáj a pocakom napok óta orvosért kiált, úgy döntöttem, elmegyek.
Otthon-munkahely-orvos, meg kellene osztanom magam, hogy mindenhol jó legyek, 4 óta takarítok, mert nem bírom a kupit, betegnek érzem magam, és durva vagyok a családtagjaimmal, mert szétesek.
Két nagyon nagy szerencsém van. A párom és a főnököm is csodálatos ember. Különben most lenne az a pont, hogy görbe késsel tökön szúrnám magam.
Egy kis séta csodákat tesz (a játszótértől eret vágok). Tegye fel a kezét aki utál játszóterezni? Most az tegye fel aki szeret. Ugye!
De jön a szokásos Gréti poén. Gréti óriásit tanyázott, de szerencsére nagyobbat koppant, mint fájt. Én meg közben magyaráztam:
– Nézd! Épp most kapcsolják fel a lámpákat!
– Nem láttam.
– Mert épp a földet nézted.
– Persze, te meg rögtön az eget! Azért láttad meg a lámpákat.
(és valóban… 😀 😀 😀)
