Érdekes beszélgetések alakulnak ki egy olyan családban, mint a miénk, ahol nincs hitre nevelés. Gréta már sokat kérdez. Ovis társai mondanak neki dolgokat Istenről, amit nekem el kell magyaráznom. (Milyen érdekes, pont ma a játszón Zsuzsával beszélgettünk arról, mi a bolondság. Ha egyezményesen elfogadjuk, hogy valaki egy soha nem látott lényt imád, akkor az hit, nem bolondság, de ha én egy hangyához imádkoznék, az már eléggé az a kategória lenne… Erre István (szomszéd) meg is jegyezte, hogy van a fejemben pár… vagy csak bólogatott? 😀 😀 😀 )
Szóval mi igyekszünk úgy nevelni a gyerekeket, hogy mindenkinek el kell fogadni a másik hitét és mindaddig nem is téma, amíg nem akar meggyőzni az ő igazáról. Hogy hiszek-e Istenben, ezt sem tudtam elmagyarázni neki. Megvan a hitem, de nem adok neki nevet. Hisz mindenki mást ad. Isten, Nagy Manitu, Buddha (oké ő kilóg), Allah… Szóval egy 6 évesnek, 6 éves nyelvezeten magyarázni a hitről, a természetfelettiről, az emberek meggyőződéséről, különbözőségről igen nehéz feladat főleg úgy hogy a látóköre ne szűküljön, hanem táguljon.
Meg is jegyezte, hogy ő ezekben is hisz meg a dzsinnben is de legjobban bennem hisz. Nevetve mondtam, hogy neki több, mint ökumenikus a hite, ami szédületes. 😀
Minden esetre megkértem, sose vitatkozzon, senkivel, tisztelje annak meggyőződését, ha egyetért vele, ha nem. Mert a hit fontos, bármiben, bárkiben hiszünk.
