Mindkettő úgy kezdődött, hogy Petike alszik, anya takarít.
Az első emígyen folytatódott, a múlt héten:
Mosogattam. Könyökömmel levertem két bébiételes üveget, amik nagy robbanással ezernyi apró szilánkkal szétszóródott az egész konyhában. Én meg ott álltam mezítláb és azon tűnődtem, vajon hol a mobilom, és ha nincs itt, hogy fogok én innen eljutni a takarítóeszközökig. Megoldás az volt, hogy konyharuhával utat söpörtem magamnak a porszívóig, és felszívtam visszafelé a darabkákat. Sebeket elláttam. (mivel a visszapattanó üveg megvágta a bokám.
Második így történt.
A függönyt próbáltam arrébb húzni, felálltam a kis sámlira, ami szilánkokra robbant szét. Persze mezítláb… Beleestem a közepébe. A dárda alakú műanyag szilánkok élesen fúródtak a talpamba lábszáramba. Most itt ülök, szűkölök, sebeket elláttam és még annyi dolgom lenne… Kutyafáját!