Tegnap épp babajelbeszéd órát tartok, a konyhában, fejemen a fejhallgató, szám előtt a mikrofon. A kamera engem néz. Persze Pöti alvás sztrájkol. Mellettem ül kamera takarásban, eszik. Apa szerencsére épp hazajött ebédelni, segít. Pöti befejezi az ebédet, hozza a könyvét.
– Apa olvass nekem. Ez mi? Ez mi? Ott mit csinálnak?
Apa belendül és mondja a szavakat. Épp a mezőgazdasági szavakat veszik sorra. Mező, szántóföld, kukorica. De Apa vicces.
– Ez mi?
– Kukorica. Kuki. – mondja Apa. Csöves kuki.
Na ez tetszik Pötinek. Hangosan üvölti: “Kuki, kuki, ez kuki!” – nevet.
(jaj most is nyomja az ölembe ezek a kedvenc könyvei)…
Apa is belendül. Mondja a szavakat, a “kuki” az már jó hangosan megy.
Én a tananyagra figyelek, de egyszer már csak azt hallom a fejhallgatóban is: “kuki”.
– Na most elég! – Zavarom ki a társaságot. Bea nevet a képernyőn. Az online oktatás varázsa…
Previous
Next