“Nem szabad az étellel játszani!” -dörgöm kb. tizedszerre. “Tessék enni!” De Pötinél épül az uborka kukásautó, Gréti csak tologatja a szendvicsét (később kiderül, hőemelkedése van, nem éhes). Tobzódom. Apát kérem meg, hogy reggeliztesse tovább a gyerekeket, mielőtt délelőtti gyerekdarát csinálok. Elkezdem berakni a mosogatógépet, Apa osztja az ételt. Egyszer csak hallom érces hangon.
“Tíz, kilenc, nyolc… kettő, egy. Ignition. Bláááááááá… ” Hátranézek, épp indul a kolbász űrhajó, Apa kapitány irányításával. Ekkor döntöttem el, hogy kiugrok az ablakon, de előtte még kedvességet erőltetve érdeklődtem:
“Most épp mi történik?” Mire Apa. “Feladtam a nevelést, támogatom a kreativitást.” – közben már új kilövésre készülődnek.
“Majd jusson eszedbe Drágám, amikor kicsit kevesebb türelmed lesz az asztalnál, hogy kreatívak a gyerekek, nem rosszak.” – zárom le a témát és adom fel az egészet. Nem ugrom ki az ablakon sem. Eszem egy űrhajó szendvicset.
Previous
Next