– Nem akarom, hogy kiszedd a tüskét!- sikít Gréti. Pedig félek, a talpa be fog gyulladni. De a tegnapi kiborulása már az én lelkemnek is sok(k) volt. Remegő-hüppögő kis testét szorítottam magamhoz és magyaráztam-magyaráztam arról, hogy az anyukák csak akkor okoznak kis fájdalmat, ha meg akarják óvni a gyerekeiket a nagytól…
De nem győztem meg. Reggel könyörgőre fogta:
– Könyörgöm Anyu, ne nyúlj a lábamhoz. Könyörgöm!
– Gréta, nem bízol meg bennem?
– Nem bízom meg!
– És Apában!
– Apában sem bízom meg. Nem bízom meg senkiben csak magamban! (azt a kutyafáját a hároméves…) Én nem akarom, hogy kiszedjétek a szálkát. – mondta teljes öntudattal!
Szálka marad.