Már tegnap éreztem a pánikot. Míg én zárok a melóban megbeszéltük, Apa lemegy a nagyszülőkhöz a Grétivel és Pötivel. 3 nap és megyek utánuk. Ahogy közeledett az időpont a pánik egyre nagyobb, míg tegnap egy “ne vidd el a gyerekeket, hiányozni fogtok” bömbölésbe csapott át a kedvem. Hiába. Én még nem voltam külön a srácaimtól, csak vész esetén, 1-1 napra. A gyerekeim vigasztaltak. Gréti “Anya mi úgyis folyton nyávogunk és legalább nem kell fegyelmezned a rossz gyerekeidet és nyugalmad lesz. ” – van benne ráció, de ahogy hallottam az ő szájából a könnyeim csak gyorsabban potyogtak.
Reggel: Most már muszáj csomagolnom. Erőt veszek magamon összeszedem a holmijaikat. Petike szomorkodik: “Hiányozni fogsz.” -ölelgeti a lábam. Nagyon gyorsan búcsúzom és kirohanok a lakásból.
Már délben beteg vagyok a tudattól, hogy hazamegyek és nem lesznek ott. Olyan tempóban dolgozom, hogy megizzadok és 3-ra teljesen kifacsarom magam a melóban. Nincs segítség. Nyúlok a telefonhoz, Apa nyugtató szavai a vonal végén. Béke.
Jövök haza, tervezgetem mit csinálok. Hívom anyámat, ő a bölcs. Biztat. Ugyan mikor lesz nekem 3 nyugodt estém legközelebb? Magyaráz, már egész jó kedvem van, tervezgetek.
Húzom az időt, ügyintézek, de csak haza kell érni. Kinyitom az ajtót, csend és kupi. Végem. Veszek egy nagy levegőt, csak pozitívan. Ledobálom a ruháim és eszembe jut egy film.
Hisz nekem pucér szobám van. Nem is pucér szobám. Pucér lakásom! Lezuhanyzom és fel-alá bóklászom pucéran. Próbálom érezni a szabadságot.
Vazze, ez nem jött be. Felöltözöm, veszem a kulcsot. Vásárolok valami finomat. A Spar cipős részlegén bámulom a retek ronda női cipőket. A gyerekcipők előtt fél órát állok, aztán leemelek egy cukit. Ez kell nekem. Már rakom is a kosárba. Grétikém hogy fog neki örülni. Áááááááááááááááááá….. Grétiiiiiiiiiiii………
Apróra vágott méregdrága sajtdarabok között válogatok. Jövök-megyek, mindent megnézek, mint faluról jött kislány a városban.
A húspultos fiú kiszúr. “Nyaralnak!”- magyarázkodom. “Most eszem-iszom jót mulatok.” – hejderutyutyú, adjatok két xanaxot meg egy vodkát…szalonnába, pogácsába sajtba és sörbe fojtom a bánatom.
Néz rám… “Inni ne igyál. Egyél.” “Csak egy sört!” -vágom rá. “De három van a kosaradban.” -bámul bele rosszallóan. “Három nap.”- adom meg magam a szomorúságnak. De ezen már ő is nevet. “Az a darab szalonna elég lesz három napra?” – kérdezi viccesen.
“Visszacserélhetem, ha nem jó a méret?” – kérdezem a pénztárost, amikor a szandált blokkolja.
“Három napig biztosan.” – mondja, amivel egy kib.ott nagy tőrt döf a szívembe. Kikullogok.
Itthon megterítek az ágy közepén és bekapcsolom azt a filmet, amire több, mint egy éve vágyakozom. Liza a rókatündér. A film szuper, ahogy a sajt és a szalonna is.
https://www.youtube.com/watch?v=F1eQSVBwHzQ
De vége lett. Csak nézek ki a fejemből, egyedül vagyok. Hívom a szerelmem. A gyerekek már alszanak. Súgunk búgunk. Aztán leteszem.
Egy filmbéli idézettel fejezem be, előtte tetszőleges mondás behelyettesíthető… Inkább nem írom le. Aki megnézte a linket az úgy is tudja mire gondolok. Csak nevetek. Magamon.
