Éjjel földrengés volt és én utána sokáig nem tudtam visszaaludni, végül kijöttem a konyhába a laptophoz. Egyszer csak egy kis hangocska szól:
– Anyu!
Szaladok be Grétimhez. Ha kibújok mellőle, sokszor megijed, keres. X. szeparációs szorongásos időszak…
– Itt vagyok drágám, semmi baj, itt van anyu.- De ő mozdulatlanul fekszik, alszik.
– Anyu! – hallom újra, de immáron a bébiőrön keresztül is. Petike szólt. Megáll az eszem. 🙂 Bemegyek, kiveszem a kiságyból, két kézzel kapaszkodik, ölel, fejét fúrja a nyakamba. Szuszogása lassul, megnyugszik. Nem mondta újra, pedig úgy akartam hallani. 🙂