Szerző: Dumanyu

Helyzetjelentés

Ebéd: Zöldség leves, diós tészta. A milánói nem készült el, mert Peti főzés közben a gatyámba kapaszkodva üvöltött.
A lakás:
Szétszedtük az építőkockákat a vadgesztenye gyűjteményt a torna állványt és a formabedobót a nagyszobába. Eredmény: 4 perc önálló játék.
Vonatpályát építettünk a gyerekszobába, a hajgumik az ágyon szétszórva.
Eredmény: 10 perc önálló játék.
A konyhában földön 30 db befőttes üveg fedő, műanyag dobozokkal, fakanalakkal. Eredmény: 5 perc önálló játék.
A kaja kész, a mosógép megy, dél van. Én pedig szeretnék magzat pózba kuporodni a sarokba… Ez vicces. Most röhögök. Hű, de fáradt vagyok! Petike kakil az ebédlő asztal alatt…


Inni csak szépen

Petike magához vette a poharat és csodálatosan ivott belőle. Összenéztünk Apával. Milyen nagy fiú már! Ugrásra készen tartottuk a kezünket, nehogy eldobja a poharat, vagy kiessen, vagy bármi. Újra és újra szájához emelte. Kortyolt. Tökéletesen. Lélegzetünket visszafojtottuk. De édes, de ügyes, de legyen már kész, tegye le a poharat… 🙂 Lassan ivott Peti. Élvezte az egyedül ivás élményét. MI már egyre kevésbé. “Na, jól van, elég volt!” -emelte ki Apa Petike kezéből a poharat óvatosan. Féltünk, hogy nehogy kedvét szegjük, megsértődjön, de semmi. Apa óvatosan letette a poharat az asztalra. Gréti odafordult és lesöpörte a saját teli poharát, ami a keze mellett volt.
Apa hirtelen reflexszel belerúgott az etetőszékbe, hogy ne legyen vizes Petike. Petike a járgánnyal hátrafelé átszáguldott a konyhán, Apa a lendülettől nekicsapódott a falnak.
A víz kettőjük között nagy csíkban terült el.
– Vííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí- kezdtem a szokásos problémamegoldást. Még szerencse, hogy vacsi előtt pisiltem.
– Hehehehehehehe. – csatlakozott Apa.
– Vííííííííííííííííííííííííííííhííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí…….hü-hü vííííííííííííííííííííííííííííííííí…-folytattam.
– Nyugi gyerekek, semmi baj. Apa feltörli a vizet, Anya pedig nemsoká jobban lesz. – indult el Apa a felmosó felé.
– Hííííííííííííííííííííííííííííííííí- konstatáltam a helyzetet.


Egy nehéz hétvége… :)

Pötit karjaiban hozta be Apa. Elaludt a sétában. Gyengéden lerakta az ágyra, kibontotta a ruháját. Gréti itthon játszott velem. Beteg. Nagyokat ásít, lassan kész a kaja. Kaja után alvás. Apa sandán néz rám. “Áh, nincs nekünk olyan szerencsénk!”, mondom oda lemondóan. Apa mosolyog. “Gréti ebéd!” Megebédelünk. Gréti majd belealszik a tányérjába. Apa egyre sandábban néz. Én erősen koncentrálok. “Köszönöm az ebédet!” pattan fel Gréti, cumiját szájába veszi. “Megyek aludni.” Háháááááááááááá!!! Lehet!
Eltelik 10 perc. “Nem tudok aludni!” -kiabál. “Csssssst, alszik a kisbaba! Megyek odabújok.” Nem, Apa!” kiabál. Apa nem megy. Dolga van, én megyek. Bújok. Bújok. Erősen koncentrálok, ne aludjak be. Jaj, majdnem. Jaaaaj, de fáradt vagyok… Gréti nagy szemekkel néz. “Tessék aludni!” Befordul, majd vissza. Lefejeli a szám. “Ááááááá!” kiáltok fel, majd körbenézek. Alszik a kispasi, nem ébredt fel.  Eltelik 40 perc. Keljünk fel, ebből nem lesz alvás. Apa lemondóan tekint rám. Nem, ő alszik, visszafekszik. Apa menjen mellé. Apa megy. Elellik 20 perc. “Áááááááááuuuoooooáááá!” felébred a kispasi. Ingerültek vagyunk. Keljünk fel. Gréta dől-borul a fáradtságtól. “Nem megyünk sehová délután, ha nem alszol, mert bolond leszel!” -mondom én. “Mész be a szobádba aludni egyedül!” -fenyegetőzik Apa. Semmilyen hatással nem vagyunk rájuk. Eltelik még egy óra nyűglődéssel. Gréta bebújik mellém, kispasi a naggyal játszik. Már majdnem sikerült. Elaludnom. Nekem. Gréta nagy szemekkel néz. 3 óra. Na jól van, adjuk fel. Induljunk valamerre. Elmegyek zuhanyozni. A forró vizet öntöm magamra. Aztán felkapkodom a ruháim, és felnyitom a laptopot. “Mit szólnátok a Bazilika kilátójához?”. Sipirc. Öltöztetünk, autóba ugrunk. Gyorsan odaérünk, nagy nehezen találunk egy parkolót, megállunk. Hátranézünk. Mindkét gyerek alszik. “Na akkor most akciózunk! Van függöny az autón?” – kérdezi Apa. “Ott egy bokor!” -viccelek én. Nevetünk.
“Kocsikázzunk? Van szíved felébreszteni őket?” – kérdezi komolyan Apa.
“Van! Sráááááááááááááááácok, ébresztőőőőőőőőőőőőőő, megérkeztüüüüünk!!!!”


Apa bábozik

babozik


Mai beszélgetéseink Petivel

– Anya! Gyere! Anya! Gyere!
– Máris megyek! – szaglászok. – Peti! Te szartál be?
– Igen.
(Legalább most bevallotta.)

– Anya!
– Igen!
– Gyere!
– Hova?
– Oda! – mutat csöpp kis kezével maga elé.
– Máris! 😀


Ütős

Beszélgetünk Grétivel, mit tanult az oviban. Énekelt egy dalt.
– Ezt kitől tanultad?
– Kriszti nénitől.
– És Szilvi nénitől mit tanultál?
– Ütőset?
– Az mi?
– Bekötjük a szemünket, hogy ne lássunk és ütünk üveget, meg ilyeneket.
– Megkülönböztetitek a hangokat? Az szuper. És te meg tudod különböztetni mit hallasz?
– Igen.
– Mit hallasz?
– Hát az ütést!


Tapéta az előszobába

Míg Peti aludt, alkottunk:
KREATIV


Hinta-palinta

Petike és Gréti elalvás este mindig viháncolnak az ágyon. Dobálják magukat, hengergőznek, birkóznak velünk. Sajnos újabban egyre később alszanak a viháncolás miatt, de nehéz őket leállítani, annyira édesek.
Ma már majdnem elájultam, de a gyerekek is alig vonszolták magukat, mégsem akarták abbahagyni. Leparancsoltam őket fekvő pozícióba, odabújtak hozzám, amikor Petike hangos éneklésbe kezdett:
“Hiiiiiiiiiin- ta paliiiiiiiiiiin-ta! Hiiiiiiin tttta paliiiin ta.”
Megemelem a fejem és mit látok: a cumiláncát magasba tartva hintáztatja a cumit.

Nagy röhögés, két gyerek felpattan, és pörög-forog tovább az ágyban. Én feladtam és kidőltem.


Új cipőm

Vettem egy cipőt. Ez nálunk ritkaság. Minimálisat költünk ruhákra. Kb. akkor veszünk valamit, ha funkciójában sérül az előző. Gréti csodálkozva nézte az ismeretlen darabot, forgatta a kezében.
– Kié ez a cipő?!?
– Anyáé! – mondtam büszkén.
– Elég ronda ugye… – mormogott az orra alá.