– Mamu, te miért vagy olyan öreg?
– Miért öreg vagyok?
– Igen, öreg az arcod. – simogatja végig Gréti az arcom. Mindenhol ilyen, – mutat a ráncaimra, – és pöttyök is vannak rajta.
– Nem öreg Anyu, ne mondj ilyet!- próbálta menteni a helyzetet Apu. De amikor kimentek a játszóra, gyorsan feltettem egy ránctalanító pakolást… 🙂
Felállt, egyedül, támaszték nélkül!!!
Jeleli: Vonat, pillangó, apa, elég.
Kapaszkodva lépeget, tárgyak mellett jár.
Kanállal eszik.
Puszit ad!
– Nézd mit építettem? – mutat egy nagy, építőkockából összerakott tárgyat Gréti.
– Gyönyörű kakas! Ott a taraja és a farka. – tényleg jól néz ki, gondoltam.
– Szerintem egy krokodil. Ott a szája. – találgat Apa.
– Nem ez egy ilyen lövöldöző.
– Te fegyvert építettél? – kérdeztem meglepődve.
– Igen. Egy géppisztolyt.
– Aha, frankó….
Ülünk a földön, fedezzük fel a doboz, milyen játékok vannak benne. Mindig dobozokba teszem a játékokat és egy időre elsüllyesztem, hogy aztán nagyon tudjunk neki örülni.
Mind a hárman, Gréti, Peti, én, elmélyülten kotorászunk. Rajtam méhecske csápok, Grétin nyakláncok és karkötők, Petike egy fa csigát próbál szétszerelni. Nyílik az ajtó, Apa érkezik. Teljesen leharcolva ballag, adja a puszikat az elé rohanó gyerekeknek.
– Apa, te is jössz játszani?
– Pillanat, csak kezet mosok. – belép, Gréti szalad egy doboz felé, közben kiabál vissza:
– Apa, kereshetek neked egy férfias játékot?
– Az jó lenne. – mosolyog Apu.
Nevetünk.
Tegnap este rosszul lettem pancsi utáni öltöztetés közben. Épp Grétire adtam rá a pizsinadrágot, amikor nagy gyomorfájdalmat éreztem, és már jött is fel… de mégsem. Gréti egy szál bugyiban végigfutott a francia ágyon, leugrott, ki a fürdőszobába, majd kezében vissza a sárga kis lavórral.
– Semmi baj! – mondta, és az ágyon állva tartotta elém a lavórt. – Anya ne félj! Nem lesz semmi baj! Hányjál nyugodtan! – szól már kissé humoros felszólító módban. Én próbáltam összekaparni magam. Ekkor még egy blutty jött a hasamba.
– Kösz Gréti, inkább wc-re megyek. – kimentem. Kis kéz nyitja az ajtót, tolja be a sárga lavórt:
– Csak azért hoztam, hogy ha kell.
Szerencsére hamar jól lettem, nem kellett.
Szegénykém. Édes kis gondoskodó 3 éves! Ekkor még egyikünk sem tudta, ma ő fogja használni.
Anikó receptje alapján ma este sütöttem. Kicsit csaltam, mert a vanília sodó híg főzőpudingból készült, de Petike így is a tányér szélét rágta, amikor elfogyott. Ezzel bevezettük a diót, mint allergént. 😀 :
http://anikosutfoz.blogspot.hu/2013/11/aranygaluska-nalam.html
Sziasztok. ma nálunk voltak a Partimanók és Somfai Kati fotós. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen képek lettek, a hangulat szenzációs volt. A gyerekek majd kiugrottak a bőrükből, olyan szuper volt a hangulat. Volt lufi hajtogatás, csillámos tetkó, pelenkatorta, nevettünk sokat. Csak én fáradtam el nagyon, de a gyerekek még ezért is kárpótoltak. Majd 1 órája játszanak magukban, Petike énekel. “Hinta, hiiiiinta…”. Ilyen még nem is volt soha.
Nem soká jön a karácsony. Én nem szeretem a karácsonyi felhajtást, megijeszt és elrettent a “vásárlási láz”. Sajnálom a kivágott kis fákat és a fa alá beeső agyonhajszolt anyukákat. Tegnap hosszan sorba ültem egy kórház különböző váróiban, beszélgettem sok beteg hölgytársammal. Idősebbekkel. Hallgattam a bölcs hozzáállásukat és hisztis sirámaikat is. A karácsony közeledtével mindenki érzékenyebb lesz. Karácsonykor szeretni KELL, adni KELL. “Most nézzem meg aranyoskám ezzel a dagadt kézzel hogy fogom passzírozni a krumplit…” Néztem, sehogy. “Drága, itt ülök egész nap, pedig feljöttem Debrecenből és meg szerettem volna nézni az IKEÁT, venni csomagolópapírt….”, ” Nem adják ide az unokát, még karácsonyra sem biztos… az a hülye k… ki nem mondom, menyem…”
Karácsony. Ne az ajándékkal kezdjünk el készülni. Ne a bevásárló központba rohanjunk! Kezdjünk el szeretni, kezdjünk el gondolni és gondoskodni egymásról. Ma. Nem késő. Holnap lehet az lesz.
Még valami nagyon fontos eszembe jutott: Merjük idén kihagyni a buliból azokat a rokonokat, akiket év közben sem láttunk, és nem is hiányoztak. Nincs szüksége senkinek rosszkedvcsináló picsa rokon feleségre, aki minden évben rontja a hangulatot, vagy rosszindulatú Gizike nénire az asztalnál, csak azért, mert “Jaj szegény olyan magányos!”. Jaj szegény egész évben az. Ha kedvességével nem tudja maga köré gyűjteni a családtagokat.
Megkívántam a kekszet. A keksszel levertem az olajat… Az olaj ráesett a kávéfőző gépre. A kávéfőző gép kilőtte az üvegedényt, benne a kávéval. A kiöntőt elkaptam. A kávét nem tudtam, az beterített és az egész konyhát, valamint a kivett két db háztartási kekszet. Apa a zajra megérkezett. “Elkaptad?” kérdezte a kiöntőt látva. “De fincsi, kávés keksz, kérem!” – mondta és kivette az elázott kekszeket kezemből.
Itt a vége fuss el véle… szép álmokat gyerekek!