Szerző: Dumanyu

Ica

– Elfogyott a parenyica? – kérdezte Apa.
– Milyen Arany Ica? – kérdezte Gréti.


Állva-ülve

– Meg vagyok én áldva! – sóhajtottam fel.
– Meg vagyok én ülve! – sóhajtott fel Gréta.


Petike gőzerővel beindult

Petike azok után, hogy hibátlanul tapsolni kezdett 4-én mutatta kicsi kezeivel először az első jelet. Könyv. Ma meg elkezdett kúszni.
De az egyik legédesebb akciója, hogy tudja mi jön a mondókázásban. Csücsül a térdemen, höcögtetem:
“Gyékény-gyákány, jön a Gyuri bátyám, tököt visz a hátán.
Ha elfáradt leteszi, (itt le kell dönteni a babát),
Hogyha éhes, megeszi, megeszi, megeszi. (Itt pedig “meg kell enni a hasát”.)

De ő már tudja. Ha kimondom “leteszi”, hátradobja magát, és már kacag is gurgulázva. Szétzabálom!

Amúgy vannak már ilyen betanult dolgai. Például, jó ideje, ha az ölemben ültetem, akkor csúszdázni akar a lábamon. Belekapaszkodik az ujjamba, kis popóját löki előre, amíg elér a térdemig, és hanyatt vetve ledobja róla magát. Ilyenkor persze, hogy kinyújtom a lában, nehogy derékba törjem és már csúszik is a földig nevetve.

Most már elértünk ahhoz, hogy szépen eszik és gyönyörűen iszik pohárból. Jó étvágyú kis figura.

Persze gőzerővel jelen van az akarat is már. Egész nap akar. De hát ez kell a fejődéshez. Csak bírjam szusszal. 🙂


Még mindig beteg vagyok… :(


Pocsolya

A hétvége nagyon ideális volt egy kis igazi pocsolya vadászatra. Petike a hátamon aludta végig, míg Gréti Peppa malackodott…


Egy pohár víz az ágy mellett

– Jó reggelt! Anyu! Szomjas vagyok. Lehajolsz és megnézed, van még folyadék?


Gyurma főzőcske – elromlott a felülete…

Gréti elővette a kis konyhafelszerelését és buzgón főzőcskézik, tálal. Nyújt, aprít, kever, szed. Megyek be hozzá a fürdőszobából. Így fogad:
– Anya, nézd! Ennek elromlott a felülete. – mutatja égbe emelve, csöpp kezében, a legutóbb gyurmából készített metéltünket Gréti. Nos igen. Bekoszolódott és össze is száradt. A megállapítása helyes. 🙂


Körömlakk

Gréti nagylány. Meglátott egy lakkozott körmű kezet az újságba, és ő is “olyan ujjat” akart. Kotortam egy lakkot és kikencéztem a kisujj körmét. Ma vígan mutatta és mesélt.
– Andi (bölcsis gondozó néni) azt mondta ez bibi, de én meg visszamondtam neki, hogy ez festék!

Lépcsőn

Gréti rohan lefelé a lépcsőn, kiabálok utána, hogy vigyázzon. Ő kiabál vissza:
– Figyelj Anya! Megígérem, hogy nem esek le. Vigyázok. Figyelek roppantul!