Nasi sztrájk
Ma sztrájkoltam. Nem készítettem semmi csemegét a táskámba, a parkba vízzel indultunk. Már félúton cincogtak, mit rejt a táska és csalódottak voltak, hogy semmit. Hazafelé már sírdogáltak az éhségtől (igaz velem az élen :D). Délben ebéd. Némán zabáltak, nem kellett őket sem noszogatni, sem csitítani. A sűrű zöldséglevest egyszerre lapátolták a krumplival és a sült csirkével. Most almát tömnek. Lehet kiiktatom a tízórai intézményét. Viccet félretéve, ez volt a hét zabálása, amit műveltek.
Döglött állat
Pakolunk, a dobozokba tematikusan rakjuk a játékokat. Egyikbe az állatkákat, a kosárba a zöldségeket. Gréti a plüss barit is a kosárba rakta. Kivettem belőle és beraktam a dobozba. Mondom “ez nem zöldség, nem kaja.
– De! Le van lőve. Most vásároltam, te meg elvetted tőlem.- dühöngött.”
Jaaaaaaaaaj! Az ebédnél is végig ecsetelte a csirke melyik részét esszük és közben sajnálkozott. “Szegény kis pipi.” Ez a tutti fogyókúra… már szóltam neki, nem érdekel, ez egy “néhai csirke. Ex. Megboldogult. A lelke a Mennyországban van. Neki már nem fáj én meg éhes vagyok.”
Gégészet 2.
Visszamentem a gégészhez kontrollra… kaptam gyógyszereket. Azt mondja, ha egy hét múlva nem javul, hívjam fel ezt a telószámot mert meg kell műteni. Mondom mivaaaaaaaaaaaaaaan???
Egy hete még csak allergia volt. Ja, hogy ciszta is?!? Nem tudok orvosul… De f@sz@…
Szignifikáns különbséget érzek az “igyon kálciumot” és a “meg kell műteni” között…
Vágyálom
Vágyálom:
Apa az IKEA-ban vágyakozva simított végig egy szép hosszú szőrű szőnyeget:
“- Úgy szeretnék egy ilyet! Úgy szeretnék egy szép nappalit, közepén egy ilyen szőnyeggel!
– De hát pont ugyanilyenünk van otthon a pincében. Ilyen volt a gyönyörű nappalink közepén.”
(Milyen rég volt. Volt egy csodálatos nappalink ami átváltozott családi alvószobává… ahonnan szépen lassan kiszivárogtak a gyönyörű, ám kényes dolgok, és beszivárogtak a gyerekjátékok.)
Pöti első beszólása:
Tegnap porszívóztam utoljára, (minden nap porszívózom), Pöti megállt az előszobában, egy elkallódott rizsszemre mutatott:
– KOSZ!
Nem mondom meg, mit gondoltam… porszívóztam egyet.
Buli van!
Grétinek 2 gyereke van, akiket nekem kell öltöztetnem a bálba. Egy csecsemő és egy 2.5 éves. Pöti a táblánál rendel, mit rajzoljak. “Cit’m kuka, kék kuka, kék cit’m” Hát vazz a kék citromnál dobtam a hátast… Gréti és Pöti is hajtotta , hogy “kék citrom”… mert nem akartam megérteni…
Közben a maradék vacsora főzelékkel tömöm a kicsit és tornyot is építek, valamint báli ruhába (függöny) öltözöm és Grétit is abba öltöztetem. Nos úgy éreztem most kell kiszabadulnom a konyhába egy deci borért, hogy nekem is megjöjjön a bulihangulatom.
– Baj van! – mondta Gréti – Rám tapadtak a gyerekeim!- jött utánam a konyhába a két babát cipelve. Mögötte Pöti kocogott. Csak egy pillanatra menekültem ki, de mindkettő követett.
– Nos ezzel én is így vagyok. – nyugtattam….
Gravitáció a konyhában
A dolog úgy kezdődött, hogy tészta után kutattam a legmagasabb konyhapolcon, széken állva, ágaskodva… de nem találtam. Kotortam-kotortam.
Én pici vagyok, nekem ebbe a magasságba születni kell. Széken állva sem látok fel. Ám ekkor megtörtént, aminek nem kellett volna… levertem az olajat.
Az olaj, ahogy kellett ráesett a széktámlára. Ekkor az ütéstől a kupakja lerepült és a tele olaj beterítette a konyha egyik felét, követ, szekrényt, mikrót, mindent. Megpattanva a támlán pördült egyet, szétterítve majd fél fordulattal a földre esett, hogy a konyha másik felét.
Leóvakodtam a székről, felmértem a kárt, és hangos káromkodásba kezdtem. A földről egy papírtörlővel a nagyját összefogtam és a szemébe dobtam. Apával hozattam a fürdőből forró vizet, belenyomtam egy nagy adag mosogatót és elkezdtem felülről lefelé lemosni mindent.
Mikor végeztem, tovább próbáltam főzni. Kis családomat az asztalhoz invitáltam és letöltöttem a főtt kukorica levét ami… gellert kapott egy mélytányéron, kiugrott a mosogatóból és végigömlött a szárító alatt a konyhaszekrényen… Ekkor már nagyon elcsigázott voltam, de becsülettel végigmostam a szekrényt.
Végre megérkezett a jónép is, asztalhoz ültek, Apa kezében Pötivel jött.
Leült az asztalhoz, hatalmas robbanás. Könyökével leverte a tálaló porcelántányéromat, rajta a kajával, tetejére borítva egy másik tányérral. A cucc peremével ért földet, a tányérok széle egy tized másodperc alatt millió darabra robbant szét és mindenhol szétszóródott a konyhakövön.
“Mindenki kifele!”- parancsoltam rá a mezítlábas csapatra és felporszívóztam a konyhát. Aztán gondolkodóba estem, mi legyen a grillezett cukkinivel és csirkecombokkal, ami a tál tartalma volt. Lótüdőt fogom kidobni. Darabonként lemostam víz alatt, nehogy szilánk maradjon rajta, átforrósítottam és megettük. Megettük mellé a frissen kifőtt olasz, paradicsomos tésztát is.
Na és megittam volna hozzá valami nagyon erőset is… 😀
Petike történetek
Petike tegnap éjjel nem akart aludni. A meccset nézte Apával és kukoricát majszoltak, citromos sört ittak. 🙂
Fel voltak pörögve a srácok. Fürdés előtt óriásit párna csatáztunk, aztán jött a nagy pancsikolás.
Végül Gréti kidőlt én pedig lefekvéshez készülődtem, majd bebújtam az ágyba. Petike ekkor abba hagyta a kukorica evést, belemarkolt egy nagyot és odahozta nekem. Annyira nagyon jólesett, hogy ilyen kis gondoskodó!
Petike tegnap kapott egy játékbuszt. Azóta nem lehet kivenni a kezéből. Még aludni is a busszal alszik. Enni is a busszal eszik és pelenkázás közben is a kezében van. “Busz. Busz!” Most amikor írom a sorokat épp a busz mellett aludt el az ágyon. 🙂
Június 11.:
Nagyon nehezen ment ma az altatás, annak ellenére, hogy a délbeni alvást egyszerűen kihagyták… Gréti alkudozott, Pöti meg…:
– Anya nézhetünk egy Jamie 15 percest esti mesének? – kérdezte Gréti. Jamie Oliver főz. Kedvenc “esti meséjük”. Persze azután még mesélnem kell, nem úszom meg.
– Jamie, Jamie, Jamie, Jamie! – rohant Pöti a kapcsolóval.
– O.K. Kiharcoltátok. – kapcsoltam egy Jamie 30 percest, aminek szintén minden részét felveszünk. – Kapcsolok egy 30 percest mert a 15 percest már mind láttuk. Megyek készülődöm és én is jövök.
– Cici, cici, cici, cici, cici… – jött utánam sírva és a lábamba kapaszkodott Petike.
– Pillanat, nekem is vannak igényeim fiam.
– Cici, cici, cici, cici! – görbült a szája és panaszkodott Peti.
– Anya pisil egyet és lábat most, mert már zuhanyoztam, de papucsban mentem ki.
– Ciciiiiiiiiiiiiii! – Üvöltött Peti, miközben próbáltam bejutni a wc-be apró léptekkel, mert összefogta a két lábam.
– Elég! Bírj ki egy percet! – könyörögtem.
– Cici, cici, cici, cici, cici, cici, cici, – mantrázott a térdembe kapaszkodva, miközben végre pisiltem. – Cici, cici, cici, cici, cici. – csak mondta mondta, már feladtam, hogy válaszoljak csak toltam el előlem. – Cici, cici, cici, cici, cici. – Megmostam villámként a lábam. – Cici, cici, cici, cici, cici. -felvettem a hálóinget, ekkor hirtelen reklám lett a tv-ben, amit utálnak és mindig át szoktuk tekerni.
– Jamie, Jamie, Jamie! – nyomta a kezembe a kapcsolót Pöti. Amikor áttekertem a reklámot és Jamie elkezdett főzni, folytatta. – Cici, cici, cici, cici, cici….
Prioritások…
Június 10.:
Kicsit vicces, elég frusztráló de mindenesetre Pötit nagyon jól jellemzi:
Altatás- cicizés-próbálkozás után cumit a szájába tömve lemászott az ágyról, kezét nyújtotta felém. Beleadtam, kikászálódtam én is az ágyból. A konyha közepére cibált rámutatott a rádióra, amiből egy jó szám szólt és táncolni kezdett. “Anya! Anya!” biztatott, majd mikor táncra perdültem, széles mosollyal pörgött-forgott.
Pöti 2. dobása:
Tánc után repülőzni kezdett, ami szétjött. Kezében a repülővel, másik kezében a papírragasztóval érkezett a konyhaasztalhoz, ahol épp az előző történetet írtam és belenyomta a markomba… ragasszam meg.
………..
Petike kedvenc íze a citrom, kedvenc színe is a citrom. Na és a kék. Imádja a grapefurtos-pomelós alkoholmentes sört. “Citm! Citm!” követeli és issza jóízűen. 😀
Hogy is volt?
Amikor Petike megszületett, sokak tanácsára mi is vettük Grétinek ajándékot és azt mondtuk ezt Petikétől kapta. Megvettük neki a régóta, hőn áhított Zhu Zhu Petet. Nagyon nagy volt az öröme, ami azóta is tart. Újra és újra megjegyzi, hogy ezt Petikétől kapta és hogy milyen kedves volt tőle. De nem is gondoltam, hogy ez a dolog mennyire foglalkoztatja, amíg egyik nap elő nem állt a nagy kérdéssel:
– Anya, ezt a Zhu-Zhu Petet Petikétől kaptam?
– Igen?
– Ő hozta nekem?
– Igen.
– Nem értem. Anya, úgy született Petike, hogy a kezében fogta a Zhu-Zhu Petet?
Na erre nem tudtam mit mondani, nevettem. Azóta is azon gondolkodom, mit találjak ki. Nem “ölhetem meg a télapót…” 😀
