– Anya, elbújt a labda! Nem akar már velünk játszani.
– Kislányom keresd meg! Hová tettétek?
– Édes jó anyám, keresd meg te légy szíves a labdámat!
Az édes jó anyád az! Megkeresi… :DDD
Pancsi
Itt a pancsi ideje! Csináljunk óriásbuborékot!
Habfürdő kézbe pár cseppet, dörzsöljük össze, formáljunk kört és fújjuk a buborékot.
Gréta új haja
Nyúzás…
Grétinek már tele van a bugyra a gyógykezelésből. Orrmosás, inhalálás, orrszívás, végestelen véges ciklusa kimeríti és kiborítja, ahogy a picit is (és persze minket is). Már előre tiltakozik, az amúgy rutinszerűen jól működő dolgok ellen, mint pl. az orrmosás. Sírt, zokogott, könyörgött, végül kötelességtudóan kimosta az orrát, és szipogva elbújt.
– Gréti, mit kap az aki ilyen ügyesen mos orrot? – kérdeztem vidám hangon, mintha nem megpusztulni készülnék a hajszában, betegen.
– Mit? – kérdezte a kíváncsi hangocska.
– Pudingot.
– Juj, de jó, köszönöm! Köszönöm! – kiabálta. Erre Apa is előbújt a dolgozó szobából és nagyon megdicsérte. Gréti nagy elánnal kanalazta a ritka csemegét.
– Ügyes vagy! Erősítettem meg.
– Köszönöm Anya a pudingot! Nagyon jólesik és már meg is nyugodtam.
Édes két és fél éves!
Ez csodás
Beraktam a kisbabát az ágyba, elkezdtem szopiztatni. Gréti félálomban jött, odabújt szorosan Petike hátához. Egyik kezével megfogta a kezem, a másikkal simogatta a kistesóját. Csodálatos érzés volt. Lefényképeztem az agyammal a pillanatot.
De hát…
– Anya, kérek szépen inni! – ébred Gréti éjjel a jövés-menésünkre.
– Apaaaaa! -szólok, – Kérlek hozz a vizet! – kiáltok Apa után a konyhába. – Ha már ott vagy hozzál C vitamint is! – de ekkorra Apa már beért a vízzel a szobaajtóba. Sarkon fordult és kiment.
Gréti leejtette a vállait és lehorgasztotta a fejét. Felsóhajtott:
– De hát hogy fogok én így most vizet inni?!?
Nem illik…
– Gréti, gyere inhalálni!
– Nem megyek anya, mert a maszk nem illik a kerek fejemre!
– Heh? – 😀 😀 😀
Szagtalan
Petike nevet
Az élet furi fintora, hogy Petike a kórházban tanult meg nevetni.
Kakiügyi bejelentés
Végre itthon a kórház után. Gréti is úgy látom, kezd a régi lenni.
– Anya, kezdek bekakilni.
– Nem kéne ráülni a wc-re?
– Nem ülök rá sehová, mert ez nagy lesz.
Ajvé… otthon, drága itthon… :DDD