Amikor én…


Szemetet vittünk a szelektív kukákba:
– Anya! Amikor én nagy voltam, tudtam csellózni. Felmásztam a fára, ott ugráltam és csellóztam.
– Milyen állat tud csellózni?
– Anya! Én nem vagyok állat! Én egy kislány vagyok!
– És tudod mi az a cselló?
– Az olyan, amin csellóztam és a fák között ugráltam.
– Gréti! A cselló az egy hangszer. Hasonlít a hegedűhöz és a nagybőgőhöz. Hogyan csellóztál te a fán ugrálás közben?!?
– Igen. A cselló, olyan, mint egy hegedű… Anya! Megfogod a kezem?

Kis pasim

Mindig úgy van!


forrás: http://www.howtobeadad.com/

– Anya, menj a helyemről! – utasít Gréti arrébb a saját ágyamban!
– Kislányom, te el vagy tévedve! A te helyed ott van a másik szobában, a saját kiságyadban!
– Anya majd én megmondom neked! Figyelsz? Tudod, mindig úgy van! A gyerekek apa és anya ágyában alszanak!
– Ja vagy úgy…

Ma Gréta főzött…

Aprított hagyma, zsír és rizs. (A leves helyett a pörkölt alapba szórta a rizst…)

Nevet

Szomorú

Grétikém ahogy hazajött a bölcsiből rögtön Spongyabobot rendelt. Beült a tv elé. Én vittem a kaját, evett, meredten bámulta a képernyőt. Ahogy Petikét skerült elaltatnom, kikapcsoltam a tv-t, hogy játszunk. 5 perc után visszakapcsolta. Petike megint elszenderült, kikapcsoltam a tv-t, 5 perc játék után visszakapcsolta. Mérges lettem és csalódott, leültem angolt tanulni. Pár perc telt el, Gréti odasündörgött hozzám, átölelte a lábamat és közölte.
– Anya, én olyan szomorú vagyok.
– Miért kicsikém?
– Mert te nem foglalkozol velem.

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Gréta ma 31 hónapos