Nem egyszerű
Petike lázas. Magas. 39.2.
Dokinéni szerint a füle, szerintem 3 napos láz, de nemsoká kiderül… 🙂
A család nem aludt az éjjel. Gréta is mindig felébredt, kínlódó Petikét találta az ágyunkban… amíg én rohangáltam lázat csillapítottam, mértem… ő változatos dolgokat talált ki.
– Keresztbe feküdt, hogy ne tudjak lefeküdni.
– Befeküdt a helyemre, hogy ne tudjak leülni az ágyra.
– Tv- akart nézni, hisztériázott.
– Vizet kért.
– Végső érvként telepisilte a francia ágyunkat. Mindent. Majd üvöltve irányított:
– Anya, vetkőztess le! Anya, zuhanyoztass le! Hideg! Meleg! vegyél ki! Hol van más a tiszta ruhám? Hol jársz már??? Anya, a párna is pisis! Anya, a takaró is pisis! Hol vagy már? Fázom! takarj be!
Aláfestésként Petike üvöltött sikítva…
Apa azt sem tudta hol van. Éjszakába nyúlóan dolgozott. Csak pislogott. Mellé fektettem sivító Petikét. Amikor mindennel végeztem, főztem egy finom teát és megittuk Apával.
– Nézd már Gréti, pitymallik! – szólt Apa és kikelt az ágyból. Hajnal 4.30-tól ő ismét munkába állt a dolgozó szobában.
A tüske
– Nem akarom, hogy kiszedd a tüskét!- sikít Gréti. Pedig félek, a talpa be fog gyulladni. De a tegnapi kiborulása már az én lelkemnek is sok(k) volt. Remegő-hüppögő kis testét szorítottam magamhoz és magyaráztam-magyaráztam arról, hogy az anyukák csak akkor okoznak kis fájdalmat, ha meg akarják óvni a gyerekeiket a nagytól…
De nem győztem meg. Reggel könyörgőre fogta:
– Könyörgöm Anyu, ne nyúlj a lábamhoz. Könyörgöm!
– Gréta, nem bízol meg bennem?
– Nem bízom meg!
– És Apában!
– Apában sem bízom meg. Nem bízom meg senkiben csak magamban! (azt a kutyafáját a hároméves…) Én nem akarom, hogy kiszedjétek a szálkát. – mondta teljes öntudattal!
Szálka marad.
Anya mesél
– Anya, olvass fejből! – kérlel Gréti. Nem akar aludni. Pörög, mint disznó a jégen.
– Meséljek fejből?
– Mesélj fejből! – kérlel.
– És miről meséljek?
– Erről a kutyáról. – mutat a kezében szorongatott plüssre.
– OK. Hogy hívják a kutyát?
– Kutyi-Mutyi.
– Rendben. Nos. Élt egyszer Kutyi-Mutyi, Kukutyinban. Ő volt a kukutyini Kutyi-Mutyi. – felcsillan a szeme, nevet, felkönyököl.
– Még!
Folytatom. Tudom, hogy imádja Monty Pythont és a Fikusz Kukiszt 100-szor kell megnézni, így próbálom ebben a stílusban folytatni.
– Volt neki egy gazdája is. – felismeri az összefüggést, nagyon kacag.
– Ki volt a gazdája, ki volt?
– Kuku Tibi! – sikongat a röhögéstől. – Kutyi-Mutyi gazdája kukutyini Kuku Tibi volt. Akinek volt egy testvére is.
– Ki a testvére?
– Kukutyini Kuku Timi. – lecsapja magát az ágyra, úgy nevet.
– Kukutyini Kuku Tibi kiskutyájával Kutyi-Mutyival és testvérével Kuku Timivel éldegéltek boldogságban. Egy kiskakasuk is volt ám. – Gréti gurgulázik.
– Hogy hívták a kiskakast?
– Kukurikúnak. Ő volt Kukutyini Kuku Tibi Kukurikúja.
Ekkorra már Gréta könnyesre nevette magát.
– Itt a vége fuss el véle.
– Neeeeeeeeee! Mesélj még Kukutyinról. Oda megyünk zabot hegyezni.
– Majd holnap. Szép álmokat!
Pillangó… a sztori folytatódik…
Elmúlt egy év. Már hármasban-négyesben járunk játszótérre. Épp Petike először homokozott életében, amikor megjelent a “barát lepke”. 🙂 Kitettem az ujjam és rászállt. Apa gyorsan készített róla egy fényképet.
Ha Gréti meg nem botlott volna és a lepkének nem adott volna egy hatalmas sallert, talán nem repült volna el és a történet is tovább tartott volna…
Go Diego go!
Gréti két napja így köszön el:
– See you soon!
Csak lesek. Bölcsiben kérdeztem, hogy ezt honnan veszi a gyerek. “Ez angolul azt jelenti, viszont látásra!” – segített ki egy anyuka. “Oh köszi, tényleg???”… bleeeeeeeee… mindig örülök, ha hülyének néznek. 🙂
Délután a parkban is utána kiabált Erzsinek. “See you soon!”. Erzsi rutin róka, csak vissza bökte: “See you!”
Már nagyon furdalt a kíváncsiság, hát csak megkérdeztem a csajt, honnan ez.
– Diego testvére, (mondta, hogy ki) köszön így el! Azt jelenti viszlát!
Ja, vagy úgy!
Gréti a tudatos vásárló
– Anya, ez a paradicsom honnan származik?
– Heh???
Petike fejlődik
Ma először labdáztam a kisfiammal. Hason gurítottuk a labdát egymásnak. 🙂
A legjobb játékok amúgy a villany kapcsolgatás, a tv kapcsolgatása távirányítóval, mobiltelefon, billentyűzet…autó műszerfala a non-plus ultra!
Hozzám nőtt a kisfickó. Ha kiteszem a lábam üvölt, hogy “Anya, gyere!”. Ennek ellenére egy gyenge videót sikerült csak összemutyiznom róla… De hétvégén a párom egész családja hallhatta, ahogy 10 percig sikította “anya”. El mertünk menni sétálni este, de Petike megébredt…
Új szava is van! Apu!
A hétvége legjobb fotója
Petike 8 hónapos
