Petike beszél

Meg kell örökítsem, nem másnak, inkább magamnak, mert később úgy sem fogom én sem elhinni. 🙂 Petike üzembiztosan használ már három szót, és hál-isten ennek már külső fül is tanúja is volt. 🙂
“Gréti” és ennek mindenféle verziója. Van amikor végigmondja, mint ma, ekkor az “R” helyén gurgulázik. De van amikor csak “Gé, gégi, géti” sikerül.
Ma is feküdtek egymás mellett. Petike Gréti felé fordult, átölelte és egészen érthetően, a gurgulózós “R”-el mondta. “Gréti”. Próbáltam persze levideózni… szemfüleskéim bámultak a kamerába és azzal voltak elfoglalva… Petike a lábával próbálta elkapni a fényképező lógó lencséjét.

A másik két szó az “anya”, “anyu” és a “gyere”. Ezeket csak és kizárólag akkor mondja, ha kimegyek a szobából. Kiabál. “Anya. Aaaaaaaanya! Anya, gyere!” de a kiejtést, hogy pontosan hogy mondja, nem tudom. Felismerhetően mondja, persze nyilván nem tisztán. Ezt nem tudtam elcsípni… Jaaaaaaj, ezzel is úgy leszek, mind Gréti és a babajelbeszéddel. Ha videózok, akkor a gyerekek csak a gépre figyelnek.


Gonosz szülők!

Egész nap forróság volt, de este már nagyon vágyakoztam odaki. Jöttem-mentem, készülődtem a lakásban egy kis sétához.
– Gréti, menj pisilni indulás előtt! – adtam ki a jelszót, – De ne vidd be a bilit a tv elé! – kiáltottam utána, amikor vonult, – Én sem szoktam a tv előtt pisilni! – hagytam ott és mentem a gyerekszobába a picin pelenkát cserélni, majd belenyomtam Petikét Apu kezébe.
Mivel telt az idő, indultam az előszoba felé, kiabáltam.
– Gréti mizu? Gréti! Gyere! – felejtkeztem el arról, hogy imént még bilizett.
– Megyek Anyuci. Ááááááááááááááááááááááá!!!!!!! – Csitt- csatt, zuhanás hangja hallatszott, majd hangos és keserves sírás. Apával majdnem egy időben értünk az ajtóhoz, ahol a következő kép tárult elénk:

Gréti a földön feküdt, kezei-lábai szanaszét vetve. Fejénél a bili kiborulva, az egész szobát beterítette a pisi. A gyerek a tócsában feküdt, fejétől a lábáig pisiben, és hisztériásan üvöltött. “Vááááááááááááááuuuuuuuuuááááááá! Anyu! Váááááááááuááááááá!”

Nos, miután első pillantásra látszott, hogy a gyereknek nincs nagy baja, a helyzet groteszkségét fokozva, ott, azonnal bepisiltem a röhögéstől. Második gondolatom az volt, vajon hol a fényképező gép. De mozdulni nem tudtam. Próbáltam nem sikítozni, begörnyedtem, a kezem a számhoz szorítottam, a könnyem folyt. Apa egy tized másodperc múlva ért a hátam mögé. Előbb erősen szuszogott, aztán azt nyögdöste kínjában: “Hát én mingyá’ behugyozok!”. Vette szorgosan a levegőt, próbált uralkodni, de amikor megláttam, hogy Petivel a kezében erősen rogyott térdekkel fuldokol a nevetéstől, akkor nem bírtam tovább.
– Víííííííííííííííííí! Híííííííííííííííííííííííííííí! Víííííííííííííííí!- sikítottam.
– Hááááááá, háhá höhö híííííííí! – zengedezett Apu.
– Vááááááááuuuuuuuuuuuuuuuuuuuááááuáááááááááááá! -sikított hisztériásan Gréta, majd nyújtotta felém a hugyos kis kezeit. Magamat megerőltetve a fuldokló röhögéstől teljesen elgyengülve, két kezénél fogva felemeltem a kicsi lányt, és a pisit végigcsöpögtetve, azon mezítláb egyensúlyozva beraktam a kádba és lezuhanyoztam.
– Ezt hogy hozta létre? Höhöhööööööööö, hahahaha… – hahotázott Apu.
De nem kaptunk magyarázatot. Kissé megpróbáltuk rendezni az arcvonásainkat, a gyereket, majd a ruházatomat és a lakást. Nagyot sétáltunk utána.

 Nehogy abbahagyd a röhögést, olvass tovább! http://dumanyu.hu/ismet-cuki-szulok/

Alkoholmentes


Az árulkodós

– Peti! Peti ne! Peti! Peti, ne ébreszd fel Anyát!- kiabálja mellettem egyre hangosabban Gréta, majd hozzám fordul.
– Anya! Aaaaaaaaaaaaanyaaaaaaaaaaaaa! Figyelj! Peti fel akar ébreszteni!

Kösssssssssssssz…


Bölcsis évzáró


Néhány elmaradt szófordulat

“Épp ide igyekeztünk!” – közölte Gréti, amikor megérkeztünk a játszóra. Nagy viháncolás után indultunk haza, de út közben megállt, rám nézett:
“Anyu! – mondta kifáradva – nincs bennünk tartalék.”


Fujjjjj!

– Anya, mit írsz?
– Írja az aranyköpéseid. – magyaráz Apa
– Fujjjjjjjjjjj!
😀 😀 😀


Ica

– Elfogyott a parenyica? – kérdezte Apa.
– Milyen Arany Ica? – kérdezte Gréti.


Állva-ülve

– Meg vagyok én áldva! – sóhajtottam fel.
– Meg vagyok én ülve! – sóhajtott fel Gréta.


Petike gőzerővel beindult

Petike azok után, hogy hibátlanul tapsolni kezdett 4-én mutatta kicsi kezeivel először az első jelet. Könyv. Ma meg elkezdett kúszni.
De az egyik legédesebb akciója, hogy tudja mi jön a mondókázásban. Csücsül a térdemen, höcögtetem:
“Gyékény-gyákány, jön a Gyuri bátyám, tököt visz a hátán.
Ha elfáradt leteszi, (itt le kell dönteni a babát),
Hogyha éhes, megeszi, megeszi, megeszi. (Itt pedig “meg kell enni a hasát”.)

De ő már tudja. Ha kimondom “leteszi”, hátradobja magát, és már kacag is gurgulázva. Szétzabálom!

Amúgy vannak már ilyen betanult dolgai. Például, jó ideje, ha az ölemben ültetem, akkor csúszdázni akar a lábamon. Belekapaszkodik az ujjamba, kis popóját löki előre, amíg elér a térdemig, és hanyatt vetve ledobja róla magát. Ilyenkor persze, hogy kinyújtom a lában, nehogy derékba törjem és már csúszik is a földig nevetve.

Most már elértünk ahhoz, hogy szépen eszik és gyönyörűen iszik pohárból. Jó étvágyú kis figura.

Persze gőzerővel jelen van az akarat is már. Egész nap akar. De hát ez kell a fejődéshez. Csak bírjam szusszal. 🙂