A videón Gréti 2 éves 4 hónapos, és egyedül mossa az orrát. (2 éves korától)
Meleg sós vízzel.
http://www.youtube.com/watch?v=31tUq4aypTE&feature=youtu.be
Egy bilis játék…
Egy buta bilis játék a sok közül, az ember lánya próbálkozik:
Vacsora után a kis család bevonult a nagyszobába és elkezdett pakolni, készülődni a lefekvéshez. Apa kivitte a bögréket a szobából, mi összeszedegettük a kicsike állatkáit Grétinek (ezek fa társasjáték figurák) betettük a kiskosárba, az Ikeás ujjbábokat pedig a kicsi zsákba.
– Megeszlek!- kiabálta az ujjbáb cápa. És az ujjammal megkergette Grétit, aki nevetve-sikítva rohant.
– Apa-apa! Megijedtem a delfintől! – ölelte át az apja lábát a konyhában.
– Cááááááápa! -kiabáltam utána.
– Apa, megijedtem a cápától. – korrigált Gréti.
10 kör után a cápa éhes lett és hamm bekapta a társasjáték bábu fa macit.
– Nyamm-nyamm! – mondta az ujjamon a cápa.
– A cápa hová kakil? – kérdezte Apa.
– A bilibe kakil! – dugtam hirtelen ötlettől vezérelve az ujjam helyére a társasjáték mackó figurát és a cápát ráültettem a bilire.
– Ööööööööööööööüüüüüüüüüüüümmmmmmmm! – nyögött a cápa, majd belekakilta a fenekéből – ahol előtte az ujjam volt – a medvét a bilibe.
Gréti sikongatott a nevetéstől.
A cápa ez után megette a nyulat, a tigrist, a cicát, a mongúzt és mindegyiket beletojta Gréti bilijébe.
Gréti nem akarta megunni, újabb és újabb dolgot etetett meg a cápával, majd levonta a tanulságot és egy óriási barna macit tolt ő is… a pelusba.
Ez nem jött be. – néztünk egymásra Apával.- Majd legközelebb.
Alvás helyett hiszti
Valamelyik nap csúcsra járattam az empátiát. Haladékokat adtam a délutáni elalvásra, aztán húztam egy határt és gyengéden megkértem cirmosomat, térjen mellém nyugovóra. Ő ezt hangos sikítással jutalmazta. Mivel a szép szó nem hatott, beálltam (feküdtem) mellé sikítani, s bár a frekvenciát nem bírtam tartani, egész jó voltam. Szó mi szó.
20 mp sikítás és utánzás után, 3-ig számoltam és mondtam, háromra hagyjuk abba egyszerre. A csaj 5 perc múlva aludt. Kicsit kapart a torkom… :))))
Utánoz
Reggel nagyon könyörgött Gréti apjának, hogy segítsen neki nagylabdán ugrálni, de Apa az e-mailjeit olvasta és pici türelemre intette ekkor Gréti ingerült hangon, tagolva közölte:
– Én- most- oda- lemegyeeeeeeek!
– Te most kit utánozol Gréti?
– Anyát!
Csudába, egy jóízűet sem tudok nevetni, mert úgy fáj tőle a pocakom… De nagyon vihogtam…
Ő ki volt?
– Anya, ő ki volt? – kérdezte Gréti, amikor a szomszéd kiköszönt az autójából.
– Józsi bácsi.
– Kinek a Józsibácsija?
Éjjel
Gréti ma éjszaka ismét a szoros emberfogásra szavazott. Olyan erővel nyomakodott hozzám, hogy már alig bírtam tartani. Hónom alatt szuszogott, kis kezével szorított. Hátat fordítottam, mert nem ment már az alvás sehogy, ekkor a hátamba fúrta magát. Nagyon kellett pisilnem, felkeltem.
– Anyu? – Felült, és mosolygott rám félmosollyal.
– Csak pisilni megyek kicsikém.
– Menjél csak! – mosolygott tovább. – Anyu! A hajgumid kiesett!
– Köszi, hogy szóltál.
A mosdójárás után nem találtam értelmét visszafeküdni. Virítottam. Leültem a konyhában. Ekkor egy kis fejecske jelent meg az ágy végén, kukkolt engem.
– Anyu? Mit csinálsz? Gyeje aludni? – visszamentem. Ki bírna ellenállni egy teljes éjszakás simogatós-fúrós bújcinak?
Édesapám!
– Anyu! Gyejeeee! -kiabál a kádból.
– Most igazítjuk az ágyat, azonnal megyek.
– Apu, gyejeee!
– Pillanat, azonnal megyünk, csak megigazítjuk az ágyat.- válaszol az apja.
– Édesapááááááááááám!
Kaki varázs
Mint mindig, most is kőkeményen védi a pelusa tartalmát. Amikor közelebb mentem, egy szélpörgővel védekezett:
– Abrakadabra! Hagyjál békén! – és köröket írt le.
– Abrakadabra, maradsz szarba’ ! – hagytam rá.
Nem férek el…
Nem férek el az ágyban…
Nagyon nem férek el. Kényelmetlen az óriási pocak, de Gréti csak szoros emberfogásban hajlandó aludni. Megébredek, valami nem stimmel.
“Jaaaaaaaaj, Gréti, rajtad fekszem.” – morgom halkan. Arrébb húzódom, az ágy szélén egyensúlyozok.
“Te jössz velem???” – gondolom félálomban. Még mindig érzem, hogy mindenhol ott van. Próbálok kikavarodni a helyzetből, tolom arrébb az ölelő kezecskét, a lábam alatti lábat.
Addig-addig fészkelődöm, míg a hátamhoz támasztott párna lezuttyan a földre. Csörömpölés.
“Ahhhhhhhhhhh…. felborítottam a poharat, kiömlött a víz… ” – látom lelki szemeim előtt. Felkapcsolom a kislámpát.
A víz, amit az ágy lábához tettem felborult, eláztatta a párnámat.
Gréti édesdeden alszik az apja lábánál. A sötétben az óriás plüss zebrájával a (kicsi fiával) küzdöttem egész idáig…
Megrúgott
Jaj Gréti, vidd már arrébb a lábad, megrúgtál! – gondolom és odanyúlok. Félálomban megfogok egy talpacskát és próbálom arrébb tolni. Bumm! Megint megfogom, de nem tudom arrébb tolni. Gréééééééééééééti, de kitartó vagy. Ébredezem. Bumm! Az anyád szemit! Most már kezdek magamhoz térni, kezembe veszem a talpacskát, felébredek. Ahhhhhhhhha. Jó reggelt anya, ez a láb belül van. Illetve értelmezés kérdése. Belül, de olyan erővel lóg ki, hogy az egész kis talp, ujjaktól a sarokig türemkedik ki a pocakomból.