Kézenfogva párommal döcögök a 9 hónaposok libikóka járásával – vagy az egyik láb ér le vagy a másik, ekkor a test hol jobbra, hol balra döccen, mint az inga – az orvosomhoz befelé a kórházba, kezemben a friss CTG-vel. A kapuban két rendkívül ápolt, jólöltözött, – a legjobb szabású olcsó szürke csíkos öltönyt viselő – férfi állt, kezükben egy-egy mappával. Egy nagyon fiatal szőke Kisherceg fürtös, és rezes bőrű kopaszra nyírt barátja. Rezes bőrű barátunk hozzánk lépett bizalomkeltő mosollyal, – ami azonnali gyanakvást váltott ki belőlünk,- és rekedtes ám kissé félreérthetetlen eredetű akcentusú hangján kedvesen megszólított minket. „Szép jó napot kívánok! Cégünk a WHO megbízásából felmérést készít, – szerelmem nagyot szorított a kezemen, – pár kérdésre szeretnénk választ.”
WHO mi meg jó napot kívánok a falvédőről jöttünk le- gondoltam és az arcomra feltettem a „bevettem” mosolyt.
Na, ezek vajon melyik cégtől jöttek és mit akarnak eladni? – ébredt fel bennem a kíváncsiság és a felragasztott arckifejezésemmel, kedvesen válaszoltam. „Tessék parancsolni, feltenni!”
„Van- e a családban visszér, blablaba, blablablabla, allergia…”
„Van! Ekcémás vagyok!” – szakítottam ezzel véglegesen meg a kérdéseit, ugyanis bekarikázott valamit és a többi, papíron felsorolt kérdés – ami lefedte az összes lehetőséget, amire már muszáj azt mondani, „ez van”, – nem érdekelte.
„Köszönöm szépen! Kaphatok egy telefonszámot, amivel be tudjuk azonosítani?” – leplezve a röhögő görcsöm, lediktáltam a számom. Érdekes lenne, ha igazoltatásnál a rendőr a mobilszámom kérné „beazonosításul”.
Elbúcsúztunk és beléptünk a kórházba.
„Ezek mit árulnak szerinted? Te is kíváncsi vagy?”- kérdeztem a párom. „Nagyon! Ezt a hegyi dumát, alig bírtam ki komolysággal.”- válaszoltam.
Másnap, csörög a telefonom. A hangot ezer közül is felismerném.
„Jó napot kívánok! Ön tegnap válaszolt a kérdésünkre, ezért szeretnénk önt megajándékozni, két ajándékkal, amik már az ön nevén vannak… Az egyik egy ajándékcsomag, a másik egy nagyon kedvező üdülési lehetőség…”
„Kedves uram, mit kell ezért tennem? Milyen előadást kell végighallgatnom? Mit adnak el?”-kérdeztem.
„Blabla, blablablabla, blabla, ZEPTER, balblabla, a végén átnyújtjuk önnek a névre szóló ajándékcsomagot, balblabla…”
„Köszönöm a megkeresést, nem élnénk vele.”
