Éjszaka az Elevenparkban – amikor a játszóházat elfoglaljáák a felnőttek.
István nem tudott velem jönni, mert valakinek a gyerekekre is vigyázni kellett, ezért kiírtam a Facebookra, kinek van kedve velem eljönni este azon alkalomra amikor a játszóház csak felnőtteknek tart nyitva. Panna írt és jött. Azonnal.
Izgatottan parkoltam le és alig vártuk, hogy megérkezzünk.
Tüneményes fiatal gárda várt a recepciónál, a gyors bejutás után összenéztünk, és már futottunk is!
A nagy buborékon a húszon, harmincon és én negyvenen felüli próbáltuk ki a tiltótáblán olvasottakat: Egymást kilőni tilos! Ha nem arra van a buborék hát semmire! Mint a rossz gyerekek… az adrenalin beindult, mi pedig alkohol nélkül is megszédültünk, a szánk pedig már ettől fülig ért. Még szép, hogy megpróbáltuk kilőni egymást!!! 😀
A vulkán olyan egyszerűnek tűnt. Bár a harmadik nekifutás és visszacsúszás után csaltam.
A zokniajaimat levettem és beraktam a cicitartómba. Így kétszeresen is jól jártam… és a lábam sem csúszott… 😀
A krokodil szájájában készített fotók vállalhatatlanok. Hogy is mondjam, nem nőiesen gördültünk ki belőle! 😀 😀 😀
Ezután vad motorozásba kezdünk, minden szinten! Bár Panna félt a nyanyavezető háta mögött, a motorversenyen már őrülten hajtott és nyert. Igaz a motorok egy sebességgel mentek és ő indult előbb…:D
Nagyon sokat vártunk az Antropos fotósára,aki buzgón kattingatott a csinos lányokpedig mosolyogtak. Kiugráltuk a tüdőnket is, ezért én úgy gondoltam leülök. A levegőre. Mert ilyet is tudok. Ekkor érkezett Péter és megörökítette.
A kalandparkot úgy tervezték, hogy bárki végig tudjon rajta menni. Nem tudta ezt egy lány, aki megriadva a feladat nagyságától, úgy döntött, hogy ő márpedig visszafordul. Igen ám, de sorosan voltunk bekötve, onnan aztán csak egymás után jutottunk előre, mint a libák. Lett is belőle galiba, amikor visszafordítottuk. “Menj, járj szerencsével!”
Kicsit lassan haladtunk, de a bulizenére jót táncoltunk minden póznánál. A kongával támadó dj nagyon jó zenét nyomott, mi pedig Pannával ráztuk ahogy kifért. Kalandpályán még úgy sem táncoltam! 😀
Ez a cucc úgy működik, mint Peti fiam távirányítós autója, csak benne ültünk! Cooool!!!
Még sosem másztam mászófalon, így Pannával jobbnak láttuk, hogy bemelegítsünk a “nagy fal” előtt.
Dobpergés…. tadadadadadammmm…
De ez még semmi, csúsztunk- másztunk, lőttük egymást szivacslabdával, korongos játékot játszottunk, és nevettünk. Annyit nevettünk, amennyit nagyon-nagyon rég nem nevettem.
Kinek ajánlom? Mindenkinek! Panna a húszas éveiben jár én negyvenen jól felül. Gyereknek lenni pedig jó, ha a három óra olyan gyorsan el is rohan.