“Érezd már kicsit jól magad! Mondd már egyszer valamire hogy jó! Ne vonyítsál már folyamatosan mert megőrülök. Mindent megteszek, hogy jól érezd magad, próbáld már meg!” – fakadtam ki magamból, amikor Gréti elkezdett fennhangon vinnyogni, mert nem elég magasra löktem a hintán.
“Köszönöm! – jött oda egy anyuka, néztem rá bután – Köszönöm, hogy kimondtad, olyan jó, hogy más is ezt érzi, nem csak én, de én nem mertem kimondani.”
Ja… 😀 Nem egyszerű…