De nagyon hosszú ez a nap. Pöti ma először aludt családi napköziben… közben persze Grétit hazahoztam, neki is legyen egy kis “csakővan” érzése. Amikor kaptam fotót, hogy alszik Pöti, Gréta megpuszilta a képernyőt. A szívem túlcsordult. Aztán újra együtt, jó kis délután hármasban a parkban aztán zutty egy nagy csattanás és onnantól az elsöprő fájdalom. De a kölkök cukik voltak. Látták gáz van, mindenben partnerek voltak, Gréta egyedül vetkőzött-fürdött-öltözött. Hozzám bújtak, és unszolás nélkül elaludtak. Csak én vagyok még fent, olvasztgatom ki szorgosan a kukoricát és várom a párom, aki hajnal 7 óta egyfolytában dolgozik…
Previous
Next