Ettől akadok ki a legjobban. Grétát roppantul érdekli a halál, fél is tőle és beszél is róla. Én pedig csak kínlódom. Nem bírom a témát. Minap – miközben szállunk be az autóba mindahányan, – ingerülten szóltam rá:
– Gréta! Egyezzünk meg, hogy mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian nagyon soká, nagyon öregen halunk majd meg, oké?
– Oké Anya. Mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian olyan öregen halunk meg, mint Apa.
Na kééééééééész.