dumanyu.hu

Kellene délutánra egy program. Nézelődöm az interneten… Hüllő nap a közeli kultúrházban. Ez pompás. Gréti rajong a kaméleonért, Pöti kedvence a kígyó. Ott a helyünk. Gyors öltözés, 10 perc autóút és már vesszük is a jegyeket. Kezdésre odaértünk.
Hüllősimogató. Ezer ember. Próbálunk hozzáférni az egyetlen boához. Gazdája rendületlenül, mosolygós arccal szól rá idétlen Döncikére és 10 másik kis társára, hogy a kígyó fejét nem piszkáljuk. Pöti óvatosan hozzáér a hátához, Gréta is, boldogság. Mit látunk még? Puha hátú teknőst. Ebből készül a kínai teknős leves, tudjuk meg. Ennyit tudunk meg összesen a fura orrú, lapos szerzetről. Egy gekkó lapul még nagyon elbújva egy kókuszhéj alatt, másik dobozban teknős menekül, gonosz Gerzsonka próbálja alommal betemetni. Mi is meneküljünk! Taposunk csak egymáson, értelmetlenül. Ha ők voltak a hüllők, akik miatt jöttünk 5 percnek nem volt rossz.
Másik ajtó, kézműves foglalkozás. Ezren egy levegőtlen szobában. Bemegyünk Grétivel ezeregy-kettediknek. Próbálom kinyitogatni az ablakot, apuka szó nélkül csukogatja a hátam mögött. Elveszek egy darab papírt, rajzolok, apuka veszi ki a kezemből… Gréti hamar megunja, otthagy. Egyedül küzdök a papírgekkóval, közben Gréti szomorúan keresgéli Apát és Pötit. Szemközti teremben előadást vetítenek. De nincsenek ott.
Most már csak megragasztgatom azt a betyár papírhüllőt, a terem ürül, mindenhez hozzáférek, Gréti megtalálja a fiúkat. Pár lelkes szülővel küzdünk már csak, egymásnak dobáljuk a teremben a kétoldalú ragasztót, kezd oldódni a hangulat. Remekemmel hagyom el a szobát, kint várnak a többiek.
Pang a pitty. Senki. Bemegyünk a hüllősimogatóban csak mi vagyunk. Az igazi gekkó végre előmerészkedett, rá is tudunk vetni egy pillantást.
Menjünk már innen! – adja ki a parancsszót Gréti. Menjünk a játszótérre. Tesszük is. Együtt futunk, mászunk, nevetünk a két gyerekkel, hamar elfeledve a 2000 Ft-os papírhajtogatást.