Petike magához vette a poharat és csodálatosan ivott belőle. Összenéztünk Apával. Milyen nagy fiú már! Ugrásra készen tartottuk a kezünket, nehogy eldobja a poharat, vagy kiessen, vagy bármi. Újra és újra szájához emelte. Kortyolt. Tökéletesen. Lélegzetünket visszafojtottuk. De édes, de ügyes, de legyen már kész, tegye le a poharat… 🙂 Lassan ivott Peti. Élvezte az egyedül ivás élményét. MI már egyre kevésbé. “Na, jól van, elég volt!” -emelte ki Apa Petike kezéből a poharat óvatosan. Féltünk, hogy nehogy kedvét szegjük, megsértődjön, de semmi. Apa óvatosan letette a poharat az asztalra. Gréti odafordult és lesöpörte a saját teli poharát, ami a keze mellett volt.
Apa hirtelen reflexszel belerúgott az etetőszékbe, hogy ne legyen vizes Petike. Petike a járgánnyal hátrafelé átszáguldott a konyhán, Apa a lendülettől nekicsapódott a falnak.
A víz kettőjük között nagy csíkban terült el.
– Vííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí- kezdtem a szokásos problémamegoldást. Még szerencse, hogy vacsi előtt pisiltem.
– Hehehehehehehe. – csatlakozott Apa.
– Vííííííííííííííííííííííííííííhííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí…….hü-hü vííííííííííííííííííííííííííííííííí…-folytattam.
– Nyugi gyerekek, semmi baj. Apa feltörli a vizet, Anya pedig nemsoká jobban lesz. – indult el Apa a felmosó felé.
– Hííííííííííííííííííííííííííííííííí- konstatáltam a helyzetet.