– Anya kérem az órámat! – követeli Gréti, adjuramistendeazonnal sírós nyűggel.
Végre feladom, de addigra már volt egy pár vitánk, mert nem tudtam azonnal ugrani. Megnyugodott és már nagyon örült. Jó nagy óra a picike kezére, ezért a pulcsijára szerettem volna felhúzni.
– Gréti, ide adhatom az órád?
– Jó, hogy ha tudod, rakd fel oda légyszi!
O-óóóóó, ha tudom, ok, felrakom kedves kétéves. :DDD