Néha úgy érzem, szeretnék csak futni. Becsukni az ajtót és kifutni a világból. Egy bolygóra. Ahol van egy kád meleg víz egy órára, lágy zene szól. Ahol két pohár bort is elkortyolhatok, nyugodtan, lassan. Aztán megnéznék egy jó filmet. Egy pihe-puha ágyban. Egyben. Egy tálca finom kajával az ölemben.
Olvasnék. Régen mennyi könyvet olvastam… Nincs nagy igényem, csak a kedvenc könyvemet olvasnám el és nevetnék rajta századszor is. Mint régen, amikor bajom volt és levettem a polcról és elolvastam.
Szeretném hallani a tenger morajlását. Én azt sem bánom ha cd-ről, csak ne legyen más hang… esetleg sirályok rikoltozása.
Szeretnék aludni. 8 órát egyben, egyedül, CSENDBEN.
Szeretnék táncolni. Egy nagyon meleg táncos fiúval egy nagyon nagyot. (hogy ne érje szó a ház elejét egy tapadós bolerónál… :D) Hogy nevetek amikor írom. 😀
Nem kéne több, csak egy nap. Amikor nem lennék sem munka sem háztartási robot, sem lelkiismeret furdalástól gyötört anya. Amikor tudnám, hogy a gyerekeim és a párom is jól vannak… de én csak ÉN lehetnék. Egy kicsit csak magamnak, csak magamért… Egy kicsit… Csak egy napra. Én, Csilla.
Previous
Next