Gréti újabban – ki tudja miért, – nem anyunak, hanem mamának szólít. Így Petike is abbahagyta az “anyázást”. 😀
Ma leraktam a folyosóra Petikét és mentem a dolgomra. Ahogy eltűntem a látóteréből, hangos, sírós -panaszkodósan üvöltött utánam: “Mama!”
Nekem még sosem mondta, ezért csak figyeltem. “Itt vagyok kicsim!” – kiáltottam vissza neki.
“Mama, mama, mama, mama, mama…” -ismételgette és kúszott-kúszott a hangom felé. Ma délelőtt ez volt a program. Ahogy eltűntem “mama, mama” üvöltött. Hiába. Mindent eltanul Grétitől. Utánozza a hanglejtését is, a szavai miért ne tenné… 🙂