Ma vásárolni voltunk. Kis család együtt. Részben, mert minden percnek örülünk, amit együtt tölthetünk, részben, mert reménykedünk Apával, hogy ha ketten ott vagyunk akkor nem felejtünk el dolgokat megvenni.
De a nagy csoda mostanában mégis csak Gréti, aki mindenre emlékszik és mindenre figyel. Nekem nem kell listát írnom, elég, ha elmondom épp mi fogyott ki, ő egy hét után is emlékszik rá. Tolom a bevásárlókocsiban, ő pontosan tudja mit hol találunk a szupermarketben és mondja:
“Anya tojás! Anya, arra mennyünk, vegyél olajat, elfogyott! Anya! Nincs otthon cukor!”
Na és a figyelem!
“Anya, a répa, a répa! Ott felejtetted a mérlegnél!”
Imádom!