Mi az a Balmain? Kicsit megkésve értesültem, egy H&M üzlet lerohanásáról, ami viharnak tűnik egy biliben. Nem értem és nem is tudom mi az, amit egy ilyen ruhadarab birtoklását fontossá tesz.
Le vagyok maradva?
Én még ott tartok, hogy a gyerekeimnek azt magyarázom, rövid ideig nyissák a csapot, ne pazaroljanak étellel-vízzel, mert van olyan kisgyerek, akinek nincs mit ennie, sőt, szomjas.
Azt magyarázom, hogy legyenek csinosak, a jó megjelenés fontos, de a ruha első sorban legyen kényelmes, mert arra való, hogy melegítsen. Tőlem a legritkább esetben kapnak a gyermekeim új holmikat. Nem feltétlen azért mert smucig vagyok. Azért sem, mert nem tudom volna megvenni az újat. Hanem azért, mert számomra nem fontos ez a kérdés.
Az én értékrendemben az egészség viszi a prímet. Ha az nincs akkor semmi sincs. Az étel, a tiszta megjelenés és a szabadon koszolható gyerekruhák a fontosak. Amiben megmártózhatnak a sárban és nem kapok agyfaszt, hogy látom a számlát… Hanem ha szétszakad bedobom a kukába.
Persze szeretem, ha megyünk valahová csinosan öltözzünk fel. Mondjuk a sarokig a 10 éves farmeremben megyek és büszkén, mert bár divatjamúlt, de rám jön.
Egészen nyugodtan veszem fel a 10 éves pulcsimat is a melóba, minap dicsérték meg milyen csinos. Tényleg az.
Ezek az emberek, megkockáztatom a sorban álló emberek egyike sem boldog. Az ürességet, ami bennük kong ilyen pillanatnyi villanásokkal próbálják betölteni, hogy “áh, de jó ruhát vettem”.
Tudjátok, beírtam a privát Facebook oldalamra ezt, és a gyerekkori havernőm írt is. Azt írta, ő rajong a márkás cuccokért és ő be is vallja, hogy ez nála bizony hiánypótlás, bár a sorba ő sem állt be. Becsülöm, hogy bevállalta!!!
Aki meg ott tolongott… Sajnálom őket. Az értékrendjüket elvitte a cica…
