Épp két hete (se) volt, amikor végre elkezdtek a levelek színesedni. Mi betegen sétáltunk, a két tüdőgyulladásos gyerekkel, kezükben kis kosár, szedegettük a leveleket-bogyókat. Mert ősz van. Hazahoztuk, lepréseltük, képeket ragasztottunk, festegettük, kiszárítottuk. Atom őszi kreatívok voltunk. Mire megszáradtak a művek tél lett. A rosszul ragasztott levelek kezdik elhagyni eredeti helyüket a hűtőre ragasztott képről, a szobában az ablakdíszekről, leesésükkel mintegy ezer darabra törve terítik be minden nap az életterünket.
Gréti végre megkezdi az óvodát, amikor 2 éves Pöti gellert kap épp gyurmázás közben. “Anyacicu karácsonyit csináljunk” Azaz karácsonyi díszeket.
Rendben van, sebtében összerittyentek egy só-liszt gyurmát, már sodorja is ki. “Anyucicu, kiszúrom.”
Keresgélek a mintás formák között, egy csillag alakút találok és egy hóembereset. “Csillagot!”, hangzik a választás, amit használ is bőszen, én pedig ahogy készül el, rakom be a sütőbe.
Gréti hazajön, nézegeti. Ő ki akarja festeni. Keresgélek jó minőségű festéket, találok is pirosat, sárgát. Pöti, mint a gép, ipari méretekben kezd el festeni. Míg Gréti 1 db csillaggal pepecsel, egymás után készülnek el a… várjunk csak… Megfestett a kölyök 10 db vörös csillagot… Banyek. Szemeim előtt lebeg a karácsonyfánk, tiltott önkényuralmi jelképekkel díszítve. Párttagkönyvet nem csinálunk? Na, mit tegyek?
“Nem jó ez így gyerekek, nem elég színes. Mindegyiknek kell kapnia egy kis sárga beütést.”
Gréti felnéz. “Milyen mindegyiknek? Ő még csak azzal az egy darabbal babrál. “Mind megfestettétek?” -ámul el. “Nem én, Pöti. Én csak fogtam.”- mutattam csuklóig piros kezemre.
Pötinek nagyon tetszik az ötlet, hogy sárgázzuk meg, már mártogat is hevesen, és fest.
Megsárgáztuk, elégedettek vagyunk. Most már vállalható díszeink lettek. Azonnal új kreatívság után kiáltottak. De ez a következő történet.
Íme a mű egy része:
Previous
Next