Ma már reggel olyan fáradt voltam, hogy hajat akartam mosni, de félig aludtam, félig kapkodtam a sampon kimaradt, a balzsamozással folytattam… Szárítom a hajam, vazz ez zsírosabb, mint valaha… Már így marad, becopfoztam.
Menetkészre elkészítettem a családot, akik már felöltözve épp az ajtón léptek ki, amikor rajtam még cicitartó sem volt… azt kerestem kétségbeesetten. Az autóban vártak. Ahogy szoktak.
A vonathoz a srácok együtt vittek, amikor rájöttem, az alvós plüssök, a cumival az előszoba szekrényen maradtak…
Bent már várt a sok e-mail. Épp egy nagyon fontosat akartam megválaszolni, amikor a rendszer huss…
Innentől 3 órát próbáltam életben maradni a sík idegtől, mire visszajöttek a dolgok és nekieshettem. A partner addigra hazament…
Be akartam fejezni a munkát mert én nem tudok nyugodtan pihenni, ha restancia van, így belehúztam, estig.
Hazafelé még télapót vásároltam, aztán futás a vonathoz amit nem értem el. A másikat elértem, de a sín üres volt, csak bazi nagy káromkodó tömeget találtam.
Futás a harmadikhoz, azzal erősen késve haza. Persze a zsúfolt vonatban rám jött a köhögéses fuldoklás. Azzal együtt járó pánikroham. Kerestem a pipát, belégzés, hányinger. Mire megérkeztem az állomásra, kiborultam.
Apa elém jött a gyerekekkel.
Itthon vettem észre, hogy a reggeli teregetni való bebüdösödve pihen a lavórban.
A tegnap megfőzött ebédem megromolva egy ételhordóban az előszoba földjén egy szatyorban csücsül.
Apa rosszul van, visszafeküdt az ágyba. Pöti arcán a takony körbetekeredik, itt-ott már odaszáradva. A lakás romokban.
Péntek. Mert én így szeretlek…
Menetkészre elkészítettem a családot, akik már felöltözve épp az ajtón léptek ki, amikor rajtam még cicitartó sem volt… azt kerestem kétségbeesetten. Az autóban vártak. Ahogy szoktak.
A vonathoz a srácok együtt vittek, amikor rájöttem, az alvós plüssök, a cumival az előszoba szekrényen maradtak…
Bent már várt a sok e-mail. Épp egy nagyon fontosat akartam megválaszolni, amikor a rendszer huss…
Innentől 3 órát próbáltam életben maradni a sík idegtől, mire visszajöttek a dolgok és nekieshettem. A partner addigra hazament…
Be akartam fejezni a munkát mert én nem tudok nyugodtan pihenni, ha restancia van, így belehúztam, estig.
Hazafelé még télapót vásároltam, aztán futás a vonathoz amit nem értem el. A másikat elértem, de a sín üres volt, csak bazi nagy káromkodó tömeget találtam.
Futás a harmadikhoz, azzal erősen késve haza. Persze a zsúfolt vonatban rám jött a köhögéses fuldoklás. Azzal együtt járó pánikroham. Kerestem a pipát, belégzés, hányinger. Mire megérkeztem az állomásra, kiborultam.
Apa elém jött a gyerekekkel.
Itthon vettem észre, hogy a reggeli teregetni való bebüdösödve pihen a lavórban.
A tegnap megfőzött ebédem megromolva egy ételhordóban az előszoba földjén egy szatyorban csücsül.
Apa rosszul van, visszafeküdt az ágyba. Pöti arcán a takony körbetekeredik, itt-ott már odaszáradva. A lakás romokban.
Péntek. Mert én így szeretlek…