Petike azok után, hogy hibátlanul tapsolni kezdett 4-én mutatta kicsi kezeivel először az első jelet. Könyv. Ma meg elkezdett kúszni.
De az egyik legédesebb akciója, hogy tudja mi jön a mondókázásban. Csücsül a térdemen, höcögtetem:
“Gyékény-gyákány, jön a Gyuri bátyám, tököt visz a hátán.
Ha elfáradt leteszi, (itt le kell dönteni a babát),
Hogyha éhes, megeszi, megeszi, megeszi. (Itt pedig “meg kell enni a hasát”.)
De ő már tudja. Ha kimondom “leteszi”, hátradobja magát, és már kacag is gurgulázva. Szétzabálom!
Amúgy vannak már ilyen betanult dolgai. Például, jó ideje, ha az ölemben ültetem, akkor csúszdázni akar a lábamon. Belekapaszkodik az ujjamba, kis popóját löki előre, amíg elér a térdemig, és hanyatt vetve ledobja róla magát. Ilyenkor persze, hogy kinyújtom a lában, nehogy derékba törjem és már csúszik is a földig nevetve.
Most már elértünk ahhoz, hogy szépen eszik és gyönyörűen iszik pohárból. Jó étvágyú kis figura.
Persze gőzerővel jelen van az akarat is már. Egész nap akar. De hát ez kell a fejődéshez. Csak bírjam szusszal. 🙂