Tegnap este Gréti elutasította a meseolvasást. Peti odament a polchoz, levett egy nagy könyvet és cipelte-cibálta be az ágyba. Kinyitotta és nagy lelkesedéssel mesélt belőle. Ő lapozott és ő mesélt. Ahol csigát látott, “csiga-biga told ki”-hoz hasonlót énekelt. A vonatra mondta, hogy “si-si ” és mutatta a babajelbeszédes jelét. Az órát meglátva mondta, hogy “tikk-takk”, elkezdett ülve jobbra-balra dülöngélni és várta, hogy énekeljem a “jár a toronyórát”. A kutyákat heves kézjellel és “áu-áu”-val üdvözölte, míg a boci “bú” volt. Jaj, de imádom ezt a kort.
Ja és ráadásul tegnap hangos “szia”-val köszöntötte egy kis társát a játszón, délután pedig épített egy három emeletes tornyot és közölte “kész”. Ezt az életkort kicsit húznám még… Mindegy milyen kemény a fogzás és szeparációs szorongás miatt…
Reggel is olvasással kezdtek:
