RE- WMN

Nekem két gyerekem van. Egy senki vagyok. Mert csak önmagunkat reprodukáltuk.
Egyetértek azzal, hogy testvér kell a gyereknek? Persze. Optimális esetben igen. De ezt számtalan dolog befolyásolhatja. Én sem akartam második gyereket. Majdnem mindketten belehaltunk az elsőbe, Grétivel együtt. Pöti egy végigrettegett terhesség volt. Amikor anyám megtudta, hogy jön a második gyerek, gratuláció helyett félelmében sírós pánikrohamot kapott és ordibált, hogy kísértem a halált, csak amikor magához tért jött rá, mit mondott és próbált szépíteni. Nem ment. Tudtam miről beszélt. remegve félti a lányát.
Nekem a műtőbe tolás pillanatában is az járt a fejemben: Ugye nem halok meg, ugye megúszom, látom még a családom, a kislányom. Szerencsére ez a császár simán ment. De mi van, ha nem? 

Mi van azokkal, akik egészségügyi okokból azt mondják: kösz, egy elég.
Mi van azokkal, akik pénzügyi okok miatt azt mondják: kösz egy elég.
Mi van azokkal, akik párkapcsolati problémák miatt azt mondják: kösz egy elég.
Mi van azokkal, akik küzdenek, hogy legyen tesó, de a természet mondja: kösz, egy elég. 

Mi van azokkal, akik mégis kettőt vállalnak? Csúnya, haszontalan állampolgárok, akik ki vannak zárva a bazi nagy kedvezményekből. Akiknek az ingyen ovi sem ingyenes. Ingyenes lenne, ha anya nem dolgozna, csak büszke honanya lenne és potyogtatná a pulyákat. De dolgozik az az idióta karrierista állat… 100-ért… ha többért megint csak kiesik… a karrierista… szégyellje magát.
Mocsok pocsolya. Inkább bezárkózok, nem látok, nem hallok. Mert ha kicsit tájékozódom, azonnal rosszul leszek.http://wmn.hu/2015/12/17/d-toth-kriszta-na-most-mar-tenyleg-szalljatok-ki-a-mehembol-es-a-gyerekem-fejebol/

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük