Sziréna – avagy hiszti, amitől kiborulok
Nézem az alvó gyerekeimet, fel kéne őket kelteni. Annyira édesek. Ilyenkor elszégyelkedem magam, hogy tudok annyira kiborulni tőlük. Rendes, jó gyerekek, én mégis eljutok tőlük egy olyan idegállapotba, amit már magam is szégyellek. Miért?
Aztán beugrott. EGY dolgot sehogy sem sikerült eddig megoldanom. A szirénázást. Van az a frekvencia, amin szirénáznak, ha valami nem tetszik nekik, amit egyszerűen nem tudok tolerálni. Elönti az agyam a sz@r, kvázi cselekvésképtelen leszek sokszor és nagyon nehezen vakarom ki magam belőle. Egyből ezzel kezdik. Tehát ellent mondok nekik valamiben, azonnal bekapcsolják. Pöti 5-10 percet tolja, ha kell, nagyon kitartó. Minden helyzetet megpróbálok megoldani, a képességeim szerint a lehető legjobban, de a szirénázástól kiesik az agyam a helyéből. Ti hogy kezelitek?
