Petike 15 hónapos

Édes kis babám, hogy rohan az idő.
Ebben a hónapban 7 fog növesztésével van elfoglalva, amiből 3 már kint van. Két hátsó, alsó őrlő és alul a bal 2. Még felül a két hátsó őrlő majd szétszakad és az 5-6. Emiatt a hónap fő programja a cicizés a nyálzás és az üvöltés.
Mindemellett azért belefértek a következő tudások:
2 hete biztosan elindult, hosszabb távokat tesz meg. Igaz elesik, de napról napra biztosabban jár, teljes talpon. Kicsit, mint aki részeg. Olyan aranyos, hogy aki látja, bámulja. Szépen mászik felfelé mászókán, lépcsőn.
Nagyon mondja már. Az “anya gyere”, ami 8 hónapos kora óta szlogenje, napról napra bővül. De vannak csak cumis szavai is, amiknek az alakja felismerhető, de cumis-torkos recsegéssel adja elő. Pl. “Tetté”
Mondja szépen is ám, hogy “kérek”, “cici”.
A babajelbeszéd most már nagyon megy, egyre többet mutat. Bácsi, bogár, sapka, alma, madár, autó, repülő, kukac. De a kedvence az autó és a repülő.
A könyveket imádja. Pakolja le, nyitja ki, olvas. Kedvenc képei a katica, labda, pillangó, ezeket mindenhol kiszúrja.
A boci “bú”, a cica “máu”, a kutya “há-há”, a liba “gá-gá” a kacsa “há-há”, a varjú is “á-á”. A béka “krrrrr” recseg -ropog brekeg nevet intenzíven. 🙂 A virág is “há-há”, mert hapci virág. 🙂
Grétivel nagy haverok. Imádnak együtt bujkálni, bújócskázni. Legjobb hely a függöny mögött, kiságy alatt van. Oda kell menni és megtalálni őket. 100-szor egymás után.
Legjobb dolog meztelenkedni. Lekerül a ruha, elszabadul a pokol. Megy a nagy rohangálás- ágyon dűlöngélés.
A pasi biztosan énekes lesz. Állandóan énekel. Igyekszik utánozni. A “hinta-palinta régi Duna” és “hinta-palinta hintázik a” a kedvenc, azon kívül a “katicabogárka” a “csigabigatoldki” ezeket énekli felismerhetően, persze nem tisztán.
A bogyó-, és kőgyűjtés az nagyon izgalmas, órákig tudná csinálni és a féltett bogyókat, vagy köveket elejteni tragédia.
Az itthoni legjobb játék a főzés. Minden edényben főz, amit mg kell kóstolni. A főzős játék kint és a kádban is nyerő.

kirandulo

Hurkapálca

Grétivel és Petivel főzőcskézőst játszottunk. Kipakoltunk mindent a dobozból, eszközöket, tálakat, edénykéket, száraz tésztát, gyurma ételeket, amiket legutóbb formáztunk és elkezdtünk főzni. Mindenféle étel készült, de Gréti valami különlegeset akart, ezért keresett valamit. De nem tudta megmondani mit:
– Anya, hová tetted azt a kis hurkát?
– Hurkát? – kotortam és előszedtem egy IKEÁ-s kolbászt.
– Nem ezt! Azt amit eltettél, mielőtt főztünk. – Nézek rá értetlenül, ő magyaráz tovább.- Azt a szálasat. A hurkát, aminek van szála. – már nagyon ingerült. Én majd kiesek a fejemen, hogy megértsem.-
Azt az egyenes vonalat! – már majdnem kiabál.
– Jaaaaaaaa! A hurkapálcát?
– Azt, a hurkapálcát! -örült meg, hogy végre megértettem. Oda is adtam neki.

A “pálca” szóval volt baja, de egész jól megoldotta, nem?
foznek

Délutáni alvás…

Új altatási módszert vezettem be… . Egy órája altatok, de hol egyik birizgálja a másikat, hol a másik az egyiket… Pedig dőlnek, borulnak a fáradtságtól. Kínomban azt üvöltöttem: “Amelyik megmozdul, annak leszedem a fejét!”, de Peti megmozdult és azt mondta. “Kukucs!”. Persze röhögtünk. Ekkor már tényleg nagyon mérges voltam, a fejleszedést Grétire vonatkoztattam, Petikét pedig felraktam a hátamra és nekiestem a házimunkának. 10 perc múlva mindkettő aludt. Ajjjjjjjjjj ez sem egyszerűűűűűűűű!!!!


Karácsonyi puki

Nagy család ül egy kis szobában. Papi, mami, unokatesók, testvérek, párok. Mi a szőnyegen csücsülünk, ölemben Gréti. Beszélgetünk. Egyszer egy kis puki véletlen kiszalad. Lapítok, de Gréti megkegyelmez. Nem szól. Nagyon izgulok, mikor szólal meg, de helyette megemeli a kis popóját és hatalmasat dörrent. Nem bírom tovább. Lehajtom a fejem és elkezdek csendben rázkódni a röhögéstől. Ő rám néz és hangosan megszólal:
– Mit nevetsz? Az előbb te is fingtál!

Ahogy Petike szeret

Peti ébred: Cicizik, aztán odamászott Grétához, átölelte, hozzábújt. Gréti a cumiját hiányolta. Petike lemászott az ágyról, átlépegetett (igen-igen karácsonyi ajándék, Petike JÁR!) Apához, – aki a kanapén aludt el mese nézés közben – megölelgette, majd felvette a földön talált cumit és visszavitte Grétának. Elolvadok!

Szeretet

Peti ébred: Cicizik, aztán odamászott Grétához, átölelte, hozzábújt. Gréti a cumiját hiányolta. Petike lemászott az ágyról, átlépegetett (igen-igen karácsonyi ajándék, Petike JÁR!) Apához, – aki a kanapén aludt el mese nézés közben – megölelgette, majd felvette a földön talált cumit és visszavitte Grétának. Elolvadok!

Karácsonyi ajándék

Helló! Ti mit kaptatok karácsonyra? Apa meglepije egy gyönyörű, különleges szakácskönyv és egy 3D-s puzzle, a maradék szabadidőnkre. Jól mutat a poroltó mellett a karácsonyfa alatt. Bármennyire igyekeztem, – pedig a poroltó azt hittem mindent visz – idén ő vitte el a pálmát. A másik szobába, hogy elférjen a karácsonyfa. Hihihihi.

Boldog karácsonyt!

karacsony


Geokarácsony

Gyerekekkel idén először vágtunk neki a karácsony éjszakai túrának, hogy együtt ünnepeljük játékos kedvű társainkkal a karácsonyt az erdőben egy olyan fa mellett, amit nem kellett kivágni, mert nem ő jött a lakásunkba, hanem mi mentünk ki hozzá az erdőbe. 🙂
A gyerekek izgatottak voltak, miért nem kell lefeküdni. Rajzfilmeket néztünk, az órát lestük. Aztán este 11 után kilőttük magunkat. Izé, az úgy volt, hogy már 20 perce öltöztettük a gyerekeket és mégsem voltunk kész. Rohangáltunk a lakásban tárgyakat keresgélve. “Hol a túra cipő, itt volt?”, “Jaj, a süteményt mibe vigyük?”, “Hol a gyerek piros kesztyűje? Zöld overallja? Fejlámpa amivel a doktor néni a Gréti torkát nézte legutóbb? Telefonom?” Szóval a tervezettnél 20 perccel később, remegő idegesen kilapátoltuk a gyerekeket az ajtón és belevetettük magunkat a ködbe.
Persze a benzin mutatója a zérón volt. Tankoltunk. Apa “műszeresen repült”, ahogy egy jó pilótától elvárható, mert ki nem láttunk. A köd tejfehér volt, az ablakok párásodtak, maradt a GPS és a denevér ösztön… Így is fél óra alatt elbotorkáltunk Érdig, ahol a köd már nem köd volt, hanem tejből készült úszómedence. Apa el is bizonytalanodott, amikor meglátta, hogy a cél több, mint másfél kilométerre van, a gyerekek alszanak és már kicsit kezdett késő lenni. ha már itt vagyunk és sikítás nélkül kibírtam az utat, akkor menjünk. Az erdei off road út, tökig sáros volt. Peti rám kötve aludt, Gréti nagy igyekezettel nyomult a rózsaszín csizmájában a sárköpülő versenyen. Két kézzel fogtuk, így is elbukott. Az előző csapatig láttunk. Belünket kiköptük a ragacsos meneteléstől, de izgatottan követtük az út mellett elhelyezett lidércfényeket, mint Merida a bátor. 🙂
lidercfeny
Gréti végig csipogta az utat. “Jaj, ez futóhomok! Apu, Mamu, ez futóhomok!”- ciripelt. “Nem futóhomok, sár!”-igazítottuk ki. “Igaz is, olyan, mint az agyag!”- okoskodott. Honnan tud ilyeneket a gyerek? Gondolkoztam el én. “Pontosan olyan mint az agyag!”, erősítettem meg.
Végre valahára elértünk a gyönyörűen feldíszített fáig, ahol a haverjaink kitörő örömmel fogadtak minket. Sütivel, frissen, helyben forralt borral, pálinkával kínáltak. Gréti elment az ajándékos dobozhoz és boldogan hozott el valami műanyag valamit. Nem láttam mi az. A fa csodaszép és óriási volt.
geokaracsony
Sütiztünk, dumáltunk, közben Petike is felébredt. Vigyorgott, élvezte a helyzetet. A visszautat már baráti társaságban nevetgélve tapostuk, a gyerekek és felnőttek is együtt élvezték a bulit.
Peti annyira fel volt dobva, hogy egész úton csak mosolygott és nézelődött hazafelé.
Kell a kaland!

Boldog karácsonyt!