Petike nagyfiú már. Ebben a hónapban növesztett +2 fogat, ami átvirrasztott éjszakákat és szétrágott cicit eredményezett.
Imádom. Igazi pasi. Hízeleg, prüntyög, ölel, kezével-lábával, mint egy kismajom. Bújik, puszilgat, lapogat minket.
Nagyon érzékeny. Ő csak ölelve hajlandó aludni, de legjobb, ha rajtunk. Sokat szenved a fogai miatt, így nyugszik meg.
Sok mindent megért. Kérésre tapsol, pápát int és mond, dobol.
Jelel is. Kutya, autó, könyv, repülő, madár.
Beszél. Gyét, Gré, Gléti…
Mama
Anyu
Apu
Vau-vau
Pápá
Sajnos nem mozog. Gyorsan kúszik, de nem felváltott kézzel és a lábát alig használja. Dévény kell neki. Is…

Csak most találtam rá erre a blogra, máris “rácuffantam”. Picinyke szabadidőmet felhasználva olvasgatok bele.
Találtam egy nagyon jó cikket.
Mint tudjátok, – vagy nem, – oltás párti vagyok, annak ellenére, hogy rendkívül féltem a gyermekeimet az oltások mellékhatásaitól. Magamat jópár betegség ellen beoltattam üzleti útjaim miatt, soha semmilyen mellékhatást magamon nem tapasztaltam. De a gyerek más. Őket irreálisan magas fokon féltjük. De vajon mitől? Ezt kell eldönteni.
Jobban féltjük a betegségtől, vagy az oltás mellékhatásától?
A kötelező oltásoknál nincs kecmec. Be kell látni, hogy az általános, majdnem 100%-os oltottság védi a társadalmunkat a 100 évvel ezelőtt még biztosan halálos betegségektől. (is)
Elhatárolódom azoktól a szülőktől, akik nem oltatják be a kötelező oltás ellen a gyermeküket, mert úgy sem lesz baja. Hála a Jóistennek tényleg nem lesz baja a gyerekeknek, mivel körbe vannak oltva. De ha ez a szemlélet általános lenne, bizony mindannyiunk gyermeke gondban lenne.
Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el ezt a szuper cikket!

http://criticalbiomass.blog.hu/2013/08/09/hulyeseg_ellen_nincs_oltas_de_sok_mas_ellen_van_679

 

Első fotó a tűzhelyről a mobilommal. A többit később hozom. (köszi Papa!)

– Ez egy fos. – kommentált Gréti az asztalnál. Mással voltunk elfoglalva, nem tudta hogy felhívni a figyelmünket, bevetette a ronda szavakat, amiket ismer. Tudta, erre ugrunk.
– Gréti. Nem szabad rondán beszélni. Mi akkor is szeretünk és figyelünk rád, amikor épp nem veled beszélgetünk. Nem kell ahhoz csúnyán beszélni. Ráadásul haragszunk is rád ezért.- kezdte a beszédét Apa.
– Jól van Apu, nem beszélek rondán. Bocsánat! – mondta Gréti cuki mosollyal az arcán. – Azt hiszem beszarok. – morogta az orra alá.
Én az asztalra borultam, számban szorongattam a vacsora rizsszemeit.
– Híííííííííííííííííííííííí, híííííííííííííííí.
– Anya sír! – riadt meg Gréta.
– Vihíííí, vüüüüüüüüüüüüüüüüüüüü- fuldokoltam.
– Igen, Anya sír, mert rondán beszélsz.- mondta bölcsen Apa.
– Híííííííííííííííííííííííííí, hi-hi-hü. – köptem az asztalra a rizst. – Bocsánat. -szedtem össze magam. Lihegtem. – Gréti, ez csúnya volt. – próbáltam komoly lenni.
Nem megy ez nekem. 🙂

Gréti két napja így köszön el:
– See you soon!
Csak lesek. Bölcsiben kérdeztem, hogy ezt honnan veszi a gyerek. “Ez angolul azt jelenti, viszont látásra!” – segített ki egy anyuka. “Oh köszi, tényleg???”… bleeeeeeeee… mindig örülök, ha hülyének néznek. 🙂
Délután a parkban is utána kiabált Erzsinek. “See you soon!”. Erzsi rutin róka, csak vissza bökte: “See you!”

Már nagyon furdalt a kíváncsiság, hát csak megkérdeztem a csajt, honnan ez.
– Diego testvére, (mondta, hogy ki) köszön így el! Azt jelenti viszlát!

Ja, vagy úgy!

Én itt teregetek a szobában, Gréta pancsizik az 50 apró játékával, ami egy kosárkában van a kád szélén. Hangos csattanás. Persze kiborította a földre. Bemegyek.
– Gréti, mi történik itt?
– Hihi, – kuncog, – kiborítottam, de nem baj, mert te összepakolod.
– Talán “kérlek szépen anya”, vagy légyszi… – mondtam, miközben szedegettem az apróságokat négykézláb.
– Kössz…

Klassz…

Egy barátom oldaláról hoztam, nem kismamás, de ütős.

Mi is lehetne a kép szlogenje? Akkora paraszt vagy, hogy a pendrive-od is ásóból van!
Hihihihihi…