Elesett.

– Apu! Nézd! Elütöttem magam!

– Nézd Anya, egy óriási dob! – Mondta Gréti. Nincs igaza? 😀

Ma a játszón voltunk Grétával, amikor egy kisfiú megjelent az ujján egy nagyon szép pillangóval.
– Ő a barátom és mindig visszajön hozzám. – mosolyogtam rajta, nagyon komolynak tűnt a fiúcska. A többiek körbezsongták, a pillangó elröppent, a kisfiú szaladt utána elkeseredetten.
– Látjátok? Elijesztettétek! Menjetek innen!- kiabálta az utána futkosó siserehadnak.
– Nagyon kedves barátod van, – mondtam neki.
– Vissza fog jönni,- ismételgette szomorúan – mindig visszajön hozzám, – mondta egyre nagyobb elkeseredéssel, mert látta, hogy a többiek mindig elriasztják. De végül kitette az ujját, és legnagyobb elképedésemre a pillangó valóban visszaszállt rá. Odahozta hozzám. Még soha ilyen közelről nem láttam szabadban pillangót. Békésen ült a kisfiú kezén. Grétit próbáltam magam mellé vadászni, úgy, hogy a pillangót ne zavarjam el. Végül sikerült még egy fotót is készítenem a telefonommal róluk.
– Minden nap így van egy hete – mondta a fiú anyukája. – Jövünk ki, és a lepke azonnal jön és ráül a fiam kezére.
– Mivel kenegeti be a kezét? – vicceltem, de közben úgy éreztem magam, mint egy mesében. Ami a egy kisfiú és egy gyönyörű, órási pillangóról szól.

– Anya, befejeztem a reggelit. Köszönöm, nagyon finom volt. Most bemegyek a szobába játszani, kérlek segíts! – mondja és nyújtja a kis kezeit hogy emeljük le az etetőszékről.
– Egészségedre, parancsolj, fáradj be a szobába! – mondom én a szemeimet próbálom visszatömködni a koponyámba, Apának, meg jelzek, segítsem kiemelni a kiskölyköt.

‎- Anya, nézd, milyen szép pocsolya van a felhőn! – Mi van a felhőn????
– Az az ég!- néztem fel a zárt felhőzetből kikukucskáló kék darabkára.

Gréti szülinapjáról maradt egy pár dobozos 100%-os gyümölcslé. Sosincs itthon ilyen, mi falmelléki vizet iszunk. Na, gondoltam, gyere lány, egyszer van Budán kutyavásár, anya nagylelkű, kapsz egy kis dobozos izét.
– Gréti, kérsz gyümölcslét?
– Kérek…. Hmmmmmmm… Anya, nagyon ízletes ez a narancslé.
– Heeeeeeeeeee????? – na az “ízletes” szót sem mondtam ki még soha, ha csak fel nem olvastam valahol. De honnan tudja, hogy ez narancslé? Bölcsiiiiiiiiiiii. :))))

‎- Anya, légyszi hozzál langyos tejcikét! -ébredt fel reggel… hoztam és a következőkkel fogadott:
Anya, nézd, hosszú a köröm az ujjamon. A lábamon is hosszú az ujjam.
– Mid?
– Nézd, letört az ujjam!
– A mid?
– A körmöm a lábamon. Levágod?
– Le persze.- megyek a csiptetővel, rám szól.
– Anya, hozol alá újságot?
– Hozom.- vasárnap reggel 6.10… De rend a lelke mindennek. (Amúgy is, ha nincs patent tisztaság, olyat beszól… Mentségére legyen szólva, hogy ha végignyalom a lakást, minden alkalommal megdicsér, hogy ” Húúúúú! Csodálatos tisztaság van Anya”, de ez egy másik történet… ) Nézem, tényleg letört a körme. Levágom szépen.
– Anya! Nagyon szépen köszönöm! – és megpuszilta a karom. Én meg beájultam a gyönyörűségtől. Ezért megérte 6-kor körmöt vágni. Szigorúan újságpapírra!!! :))))

Gréti Apukája fegyelmez:
– Gréti! Gréti gyere ide! Gyere ide azonnal! Gréti, ki a főnök???
– ANYA!

Bocsiiiiiiiiiiiii….

– Anyu, te öreg vagy, ugye? Ugye, Anyuka?

Gréta áll a fellépőn, a táblájára rajzol a krétával, kezében a szivacs.
– Anya kérek fititát.- nem értem. – ficsitát – nem értem, de
szorgalmasan ismétli – fistitát – kiveszem a cumit a szájából, kiesek
a fejemből. -fististát. – reménytelen…
– Kimossam a szivacsot? – kérdezem.
– Igen. – megyek a szivaccsal a kezemben, gyúl a fény, visszafordulok.
– Friss, tiszta szivacsot kérsz? – széles, elégedett mosoly jelenik
meg az arcán.
– Igen Anyuka, fisttitát! Kösziiii!!!