Vettem egy cipőt. Ez nálunk ritkaság. Minimálisat költünk ruhákra. Kb. akkor veszünk valamit, ha funkciójában sérül az előző. Gréti csodálkozva nézte az ismeretlen darabot, forgatta a kezében.
– Kié ez a cipő?!?
– Anyáé! – mondtam büszkén.
– Elég ronda ugye… – mormogott az orra alá.