„Mit mond a baba” akkor, amikor még tulajdonképpen nem tud beszélni?
Ahogy nevet, ahogy sir, ahogy jelez, ahogy mozog, ahogy néz, abban természetesen benne van minden. Gyermekpszichológusok és gyakorló mamák figyelik és tanulmányozzák ezt a különös kommunikációt. A megfigyelések, tanulmányok alapján összeállítható egy „baba szótár”.Az első párbeszéd
Az orvosok és pszichológusok egyre többet tudnak a születést megelőző, un. „perinatális”, és a megszülető baba testi–lelki egészségének összefüggéséről. A legújabb nemzetközi és hazai kutatások nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a megfigyeléseknek.
A dialógus sikerességén nagyon sok múlik … Annak a babának, akinek sérül a kommunikációja a mamával, később magatartási, egészségügyi problémái támadhatnak. A baba gondozásakor számtalan alkalom van a párbeszéd kialakítására, a szeretetteljes anya-baba kapcsolatra, a gyerek testi-lelki egészségének megalapozására.
Mit üzen a baba, ha …
Sokan azt tartják, hogy az élet első néhány hónapjában a sírás a baba nyelve. Ez, bár csak részben igaz – hiszen a síráson kívül a baba minden apró mozdulata, az arcán átfutó minden fintor is jelez valamit a hozzáértőnek és a gyermekét ismerő édesanyának -, mégis egyetérthetünk abban, hogy a csecsemősírás igen sokféle információt tartalmaz. Az édesanya néhány hét múlva egyszer csak kezdi megérteni, hogy „mit sír a baba”.
… SÍR
Elöljáróban tisztázni kell egy félreértést, miszerint a megszületett csecsemőnek első ténykedése az, hogy felsír. A megszületést követően ugyanis az első cselekvés, amit tesz, néhány ziháló légvétel, s csak ezt követi néhány másodperc elteltével a síró hang.
Miért is sír az újszülött?
A sírás a kommunikáció egyik formája a babánál. Valamit közölni, jelezni akar.
A születés igen nagy trauma a csecsemő számára, a biztonságos kellemes, lebegő állapotból átkerül egy kemény, rideg fizikai térbe. A szűk szülőcsatornán valósággal átpréselődik, s a nyomás kiterjed egész testére. Egyre fokozódik a légszomja is. Mindez kellemetlen és fáj, ahogy számunkra is kellemetlen és fájdalmas a beszorítottság vagy a légszomj. A világra jött csecsemő tehát azért sír, amiért később is mindig sírni fog, ha valamilyen kellemetlen, fájdalmas helyzetbe kerül. Azt is megfigyelheti minden mama, hogy az újszülött kezdetben másként sír, mint az idősebb gyerek. Inkább visít, legtöbbször könnyek nélkül.
Tehát több mindenért, több féleképpen sírhat a baba.
Az újszülött sírását kiválthatja az éhség, a nedves pelenka okozta kellemetlen állapot, fájdalom vagy ijedtség.
– Ha sírása gyenge s közben szopómozdulatot tesz vagy a szája felé kapkod – minden bizonnyal éhes. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha szájának érintésére abbahagyja a sírást.
– Ha nyűgösen sírdogál, s szempillája lecsukódik – valószínűleg álmos.
– Ha hangos, nyugtalan a sírása, azt jelzi, hogy – tisztába kellene tenni.
– Ha éles, sivító hangot ad – ijedségét, félelmét jelzi.
– Ha erősen, kitartóan sír – fájdalma van.
– Az unatkozó baba is sírhat. Tévedés azt hinni, hogy a csecsemő nem unatkozhat! Éppen úgy szüksége van társaságra és a különféle ingerek sokaságára, mint a felnőtteknek. A kisbaba sem szeret sokáig egyedül lenni, s ha a szülök külön szobába zárják – vegye körül megannyi játék is – egy idő után elunja magát s egyre erősödő sírással hívja az édesanyát.
– Ha a baba erőteljesen sír és izgatott – a külső inger számára hozzáférhetetlenné válik. Megfigyelések szerint a késő délutáni órákban szokott jelentkezni a csillapíthatatlan sírás, amikor se etetés, se ringatás, se tisztába tevés nem használ. Ilyenkor meg kell várni, amíg izgalma csillapul és csendes szóval, simogatással, ringatással kell megnyugtatni, és sírása elhalkul, elapad.
– A baba 2-3 hónapos koráig nem csak azért sír, mert éhes, vagy a pelenkával baj van, esetleg feszül a kis hasa, hanem azért is, mert hiányzik neki az a betakartság, védett biztonság, amit az anyaméhben élvezett. Ez rendszerint kiderül akkor, ha megetettük, tisztába raktuk és a sírást még jó tíz perc után se hagyja abba. Ilyenkor nem segít más, mint ölbe venni, elringatni, de semmi esetre se adjunk neki több tejet!
– 3 hónapos kora után a pici már modulálni tudja a sírását is különböző jelentésekkel (éhség, hasfájás, ingerültség).
– 6 hónapos kora előtt a kisbaba többnyire csak anyja jelenlétére nyugszik meg, hiába fut hozzá a papa vagy a nagymama. Az első hónapokban éppen ezért, ha csak teheti, mindig az anya ellenőrizze, segítse a síró babát. Nem csupán a mama ismeri meg a baba reakcióinak jelentését, hanem fordítva is. A baba is megtanulja, hogy sírására hogyan reagál édesanyja, s azt ki is használja kívánságainak teljesítésére.
– 7 hónapos korától tapasztalhatjuk, hogy megijed az idegen, ismeretlen arctól, feltűnő tárgytól, és sírással jelzi meglepetését, félelmét.
– 14-18 hónapos korban, amikor már gügyögni kezd, nemcsak a sírás az amivel közölni kívánja állapotát, de a könnyek már inkább kifejezik a sírás okát: a valódi félelmet, az elégedetlenséget vagy a fájdalmat. A megvigasztalás is könnyebbé válik, ha szépen beszélünk, becézgetjük, dúdolgatunk neki.
De a panaszkönnyek zsarolássá is változhatnak. Őkegyelme megtanulhatja, hogy miként lehet a sírás folytatásával zsarolni a mamát, hogy továbbra is vele foglalkozzon. Ennek azonban nem szabad engedni, mert akkor a mama látja a kárát.
A baba sírása gyakran életfontosságú jelzés. Egyedül nem tudja elhárítania a veszélyt, nem tud megszabadulni kényelmetlen helyzetéből, anyját hívja tehát segítségül. A sírás a beszéd előtti korszak segélykérő jelzése. Éppen ezért kell mindig megnézni, mi a baba sírásának az oka! Nem szabad 3-4 percnél tovább sírni hagyni abban a hiszemben, hogy biztosan „rosszalkodik”.
A sírásra később is figyeljünk oda – de akkor se tiltsuk meg neki, ha már nagyobbacska – mert ha nem engedjük érzelmeit kifejezni, elfojtjuk, később komplexussá válhat.
… MOSOLYOG
A mosoly, a síráshoz hasonlóan, veleszületett viselkedés. A nevetés a legkedvesebb kezdeti kommunikáció. Vegyük azonban figyelembe, hogy a nevetés nála is hangulati tényező, s azt, akárcsak a felnőtteknél nem lehet mindig és mindenáron kiváltani. Hozzá tartozik a babának ahhoz a viselkedési eszköztárához, amely arra hívatott, hogy előhívja a mama gyengéd, gondozói magatartását. A mosoly az anya számára feltétlenül vonzó, s mintegy arra invitálja őt, hogy meleg szeretettel forduljon babája felé. A mosoly veleszületett voltára utal, hogy a vak gyermekek is mosolyognak, holott nem áll módjukban a mosolygást leutánozni.
– Az újszülöttek még nemhogy nevetni, de mosolyogni se tudnak, még nincs kifejezet arc mimikájuk. Erre egy kicsit várni kell. Nem többet, mit három hónapot.
– 3 hónap után azonban bekövetkezik a csoda. A csecsemő mosolya kezdetben nem csak az anyának szól. Eleinte mindenkire rámosolyog, még akkor is, ha mérges vagy támadó arckifejezéssel hajolnak fölébe. Rámosolyog még az emberarcot mintázó rajzra is.
A baba érzékennyé válik a hangokra és az érintésre. Csók, cuppantás, érintés, simogatás, csiklandozás, mind szórakoztatni látszik Őkegyességét, és a szülök hamar rájönnek, hogyan csalogassák elő az egyelőre még néma mosolyt, a néma kacagást.
Bármennyire is tudjuk, hogy mi a baba mosolyának, nevetésének legbiztosabb kiváltója, ne ismételjük folytonosan ugyanazt, ugyan ott. Ahogy növekszik, variálhatjuk, színesíthetjük az őt mulattató kommunikációt, mert a folyton ismétlődőre ugyanúgy ráunhat, mint a felnőttek, s ne feledkezzünk el arról, hogy szellemi képességei is gyors ütemben fejlődnek. A nevetés – csakúgy mint a felnőtteknél -, babánál is a feszültségből való felszabadulást jelzi.
– A 6. hónap körül jelenik meg az anya személyére szóló, úgynevezett differenciált mosoly. A mosollyal a baba hamarosan megpróbál játszani: rámosolyog a mamaára, aki visszamosolyog rá, s ezt újra meg újra megismétli.
Eltelik hat hónap, kilenc hónap, és kis kincsünk már határozottan ráismer a mindig fölé hajló arcra, a mama vidám szemeire, de még a papa bajuszára is, és tükröződik rajta a meglepetés, ha azon lényegesebb változást lát.
Kezdődhet a bújócska, a váltakozó feltűnés és eltűnés, a babában már kezd kialakulni a szituációérzékelés, a játékok mozgatását is figyelmemmel kíséri.
– 9 hónap után a baba egyre jobban kezdi felismerni a kis világot, amely körülveszi, és a nézelődő, passzív csecsemőből napról napra aktívabb, érdeklődőbb baba tekint ránk. Megkezdődik a baba szocializálódása, beilleszkedése a világba.
– A későbbi hónapokban – mint minden más érzelmet kifejező arcminta alakulásában – mind nagyobb jelentőségre tesz szert az utánzás és a tanulás.
Ha nevet a baba, az minden szónál többet „mond”. A babák hat hónapos koruktól tudatosan nevetnek, s hamarosan megértjük, hogy különböző nevetésük jelenti az elégedettséget, a szeretet kifejezését.
A mosoly három fajtája:
– megelégedettségről, fogékonyságáról árulkodik az a mosoly, amikor a baba fogínyét teljesen kitárja, nyelvét pedig az ajka mögé dugja, miközben dünnyög, gőgicsél,
– a „Szeretlek-mosoly„ onnan ismerhető fel, ha a baba nyelve mosolygás közben teljes egészében a szájában marad, miközben szemöldökét magasra húzza, és közben elnyom egy halk sóhajt is,
– „Igazán jól vagyok” – ezt jelenti, ha a baba O-betűt formál a szájával és közben búgó hangot hallat. Ilyenkor elégedett önmagával és a világgal.
… JELBESZÉD
Megszületésük pillanatától sajátos módon „beszélnek” a csecsemők. Ujjuk és kezük mozgatásával teszik ezt. Louise Rännquist svédországi disszertációja azt állítja, hogy az újszülött különbséget tesz tárgyak és személyek között. Korábban azt hitték, magyarázza az orvos, hogy az újszülöttek mozgása csak rendszer nélküli reflexekből áll. Mára bizonyított tény: a kezdetektől mindent tudatosan irányít az agyműködés. A felnőttek esetében már régóta köztudott, hogy az ember végtagjaival bizonyos testbeszédet végez. Ez a „beszéd” a születéstől kezdve létezik.
A kérdés csupán az, hogy agyunk mely stádiumában kezdi utasításait adni a mozgáshoz. Lehetséges, hogy már születés előtt, az anyaméhben. Aztán a következő lépés – megtanulni a kezek, az ujjak mozgásának pontos jelentését.
A csecsemő figyel bennünket, és egy stockholmi orvosnő, Carin Holmlund szerint beszélgethetünk vele. Tartsuk a csecsemőt mintegy 20 centiméter távolságra, nézzünk a szemébe, és lassan beszéljünk hozzá. Kis időre van szüksége a gondolkodáshoz. Ha tetszett neki, amit hallott, lábával rúgkapál és nevet a baba. Samy Molcho pantomimművész a gyermekek testbeszédéről írt könyvet. E két kutató megfigyelései alapján amerikai gyermekpszichológusok valóságos „baba-szótárt” állítottak össze:
– A baba felnyitja, kerekre tárja a szemét – a szülőktől valamit hallani akar.
– Kiabál – beteg, éhes, unatkozik, szomorú, egyedül érzi magát, kéri, hogy foglalkozzanak vele.
– Kezét nyújtja – figyelmet kér, játszani akar, szeretné, ha beszélnének hozzá.
– Tüsszög, köhög, sóhajtozik – fáradt, ingerült vagy fázik.
– Ökölbe szorítja a kezét – haragos, nem jól érzi magát, tele a pelus, esetleg fáj a hasa. Rögtön sírva fakad. Sírást megelőző fázis.
– Karját mereven maga mellett tartja – fáradt, nincs kedve beszélni. Jobb, ha magára hagyjuk.
– Karját arcára rakja – éhes, és ha nem kap enni, kiabál.
– Lábaival tolómozgást végez – rosszul érzi magát, csípi a tele pelenka vagy fáj valamije.
– Lábaival dühösen kalimpál – nem érzi jól magát, fáj valamije. |
