Ma reggel a főnöknőm elküldött egy feladatot: Az alábbi számlákat nyomtasd ki 3 példányban, írd alá és postázd.
Kinyitom az e-mailt, nyomtatnám. Hol is volt a nyomtató telepítő? … kérdés, megvan, telepítem, már nyomom is…
Nyomtatnám.
Elfogyott a papír a nyomtatóból. Nem baj, töltök bele. Töltenék… Nincs, csak “barna”. Irodaszerek szobába caplatok, NINCS. Lopok a másik nyomtatóból, nyomtatok. Összetűzném.
Jaj, nincs tűzőgépem. Kérdés. Ja az induló csomag. Földszinten átvehetem. Lift cammog, csak leérek, sorban állok. A lány atom cuki, jól megtölti a kezdő csomagom. Számológép, vonalzó….
Magamhoz veszek még egy adag nyomtató papírt is.
Sorban állok a lifthez. Jön, tele. Jön, minden állomáson és megállóhelyen megáll…
Felértem, összetűzném, a tűzőgép nem működik.
Megtöltöm a nyomtatót a frissen szerzett papírral és már húzok is.
Le.
Új tűzőgépet kérek, viszem a kolléganőjét is cserére, mert az övé is megvakkant.
Felfele sor áll a liftnél. “Felszaladok”. Odafent cuki kolléganő érdeklődik, jól vagyok-e. Érdekesen veszem a levegőt…
Összetűzöm a számlákat. Ismét állok a munkaeszköz szobában, borítékot keresek…. Nem találok cégeset, van valami, jó lesz.
Borítékolok, címeznék, gyanítom nem azt kell ráírni ami a számlán van, de nincs más választás.
Főnöknő jön, bocsánatot kér, elfelejtette mondani, tényleg nem azt, megmondja mit kell ráírni, címzek, borítékolok.
Van egy borítékom, benne pár darab számla.
Másfél óra. DE hősiesen megoldottam. Legközelebb azért gyorsabb lesz. 😀