Szerző: Dumanyu

Pötifordulat

Ma valami történt. Az én fiam ma nagyon nagyot változott. Kezdve ott, hogy reggel felébredve Ágit találta a szobában és nem esett pánikba, hanem nevetett. Magabiztosan reggelizett és úgy hagytam itthon, hogy nyikkja sem volt. Semmi üvöltés csimpaszkodás… és bár jó sokáig elvoltam nagy mosollyal, jókedvvel fogadott.
Ebéd után építő kockáztunk és Pöti elmélyülten épített. Mindenféle formát, tornyot, hajót. Nagy műértelemmel. “Kéket!” -vette fel a kék építőt és rakta a torony tetejére. Felfigyeltem, hogy a beszédében megjelent a tárgyrag. Nem telt el pár óra nekifutott az első igazi mondatának: “Anya! Ajtaa kuka autón!” (ajtaja a kukásautónak) Hozta kezében a kukásautó lejött ajtaját. Mégis fog ez a fiú beszélni na!
Alvás után vonatsínt rakott össze. Az IKEÁS favonatot mutatta, hogy azzal szeretne játszani és felüljárót szeretne építeni. “Kaput! Kaput!” -biztatott, amikor segítettem neki. Ő viszont egész ügyesen illesztette össze a darabokat. Adogattam a kezébe és ő rakta. Eddig semmi hajlandóságot nem mutatott az építés terén, de tegnap kezdte a szivacskockákkal és ma egészen cizelláltan folytatta.
A “kukaautó” után megjelent az első 4 szótagú szó: cicitartó. Ezen nagyon nevettem.

Délutáni evésnél jött az újabb nyelvi fordulat: “Villám!”, emelte fel a villáját. Nem “Peti villa”, vagy “Petié”, ahogy eddig, hanem villám.
Délután ovis kisbarátokhoz mentünk át. Pöti hihetetlenül barátkozott. Megjegyezte a neveket, fogta a kezüket a srácoknak. Próbált velük kapcsolatot teremteni. Sokat nevetett, egészen magabiztosan viselkedett olyan igazi nagyfiúsan játszott. Vásárlósat. Egy gyerek bevásárlókocsit tologatott és vizet rakott bele. Annyira más volt, mint eddig. Annyira eltűnt belőle a kisbabaság és inkább kiskrapekos lett.
“Te is, te is!” -kiabálta, amikor ő is akart valamit. “Én is!”- javítottam ki. “Én is, én is!” -váltott nevetve.
És a nap végén, Apán “Apa”-nak szólította. Nem Papának, ahogy eddig hívta. Olyan szépen és kedvesen hívta eddig papának, úgy mondta, hogy minden alkalommal elérzékenyültünk. Most teljesen nagyfiúsan örült meg érkező apukájának és “Apa! Apa!” kiáltással fogadta.
Pöti nagyfiú kérem szépen.

Szilvásgombóc…óóó…

Kettő órát szórakoztam el a konyhában, mire kész lett életem első szilvás gombóca. Annyira jó lett, mint egy álom. De a gyerekek többször megzavartak benne, mert már dögre unatkozták magukat. Ezért kétszer elégettem a morzsát, amit SK reszeltem… (és amitől az egész konyha, ahol még nem volt ragacsos krumplis és lisztes az morzsás lett…) és a végeredmény kétszer is a kukában landolt, a pucér gombócok pedig sorakoztak…már nagyon pipa voltam.
Végül Apát kértem meg hozzon a boltból…
Lényeg az, hogy a bombatámadásra hajazó konyhát igyekeztem megközelíthetővé tenni, tálaltam.
Gréti nagyon örült, tapsikolt, amikor meglátta. EGY egész darabot evett meg. Pötit meg elnéztem, ahogy 20 percig két ujjal CSAK a morzsát csipegeti.

Legközelebb mirelit lesz nektek gyerekek! Punktum!

Magyaráz…

Grétit mostanában többször helyre kell rakni, nagyon kinyílt a kis csipája. Ma épp gőzerővel tartok példabeszédet az autóban, amikor megérkezünk, Apa nyitja az ajtót ő pattan ki, de még visszaszól:
– Anya! Egész nap csak magyarázol, magyarázol, de én akkor is szeretlek…

Gréti csak mesél és mesél:
“Szinte érezni lehetett, mennyire fájt.”- Épp négyévestől nem is rossz duma.

Mezőgazdasági Múzeum

Tudjátok, mi nagy múzeumba járósak vagyunk. Ha eső program van, máris lessük a gépet, hova tudunk menni múzeumozni. A hétvégén a Mezőgazdasági Múzeumban voltunk és mondhatom, mind a négyen szuperül éreztük magunkat. Pöti nagy lelkesedéssel vizsgálta a különböző kitömött állatot, de a legnagyobb sikere a tojás és a gomba gyűjteménynek volt nála. Na meg a lószimulátornak, ami nem működött sajnos. De ahogy nyeregbe pattant, megragadta a kantárt, lovagolt és kiabált. “Gyí-gyí”. Ez a pasi lóra termett! 😀
Grétinek nagyon kellett pisilnie, de nem tudtam kinyitni a wc ajtót. Nem tudtam, hogy egyszemélyes-e és ne erősködjek, vagy csak fel kell tépni. A “tiltott területen” szólongattam az őrt. Nem volt ciki, amikor a helyes pasitól azt kérdeztem, hogyan tudok bemenni a mosdóba… 😀 “Kicsit erősebben tessék megtolni!” Persze fotózni most sem lehetett a kölköket, mindig pofákat vágtak, pörögtek-forogtak… 😀gyi1

gyi2

Petike sztorik

Július 27

Az én drága kisfiam, az imént kiöntötte a kakaóját (még szerencse, hogy csak mutatóba kap pár kortynyit). “Anya!” – szaladt a felmosóért, felmosta és a felmosót visszarakta a helyére. Jááááááááááj! Olyan gyors volt, hogy nem tudtam lefotózni.

Nasi sztrájk

Ma sztrájkoltam. Nem készítettem semmi csemegét a táskámba, a parkba vízzel indultunk. Már félúton cincogtak, mit rejt a táska és csalódottak voltak, hogy semmit. Hazafelé már sírdogáltak az éhségtől (igaz velem az élen :D). Délben ebéd. Némán zabáltak, nem kellett őket sem noszogatni, sem csitítani. A sűrű zöldséglevest egyszerre lapátolták a krumplival és a sült csirkével. Most almát tömnek. Lehet kiiktatom a tízórai intézményét. Viccet félretéve, ez volt a hét zabálása, amit műveltek.

Döglött állat

Pakolunk, a dobozokba tematikusan rakjuk a játékokat. Egyikbe az állatkákat, a kosárba a zöldségeket. Gréti a plüss barit is a kosárba rakta. Kivettem belőle és beraktam a dobozba. Mondom “ez nem zöldség, nem kaja.
– De! Le van lőve. Most vásároltam, te meg elvetted tőlem.- dühöngött.”
Jaaaaaaaaaj! Az ebédnél is végig ecsetelte a csirke melyik részét esszük és közben sajnálkozott. “Szegény kis pipi.” Ez a tutti fogyókúra… már szóltam neki, nem érdekel, ez egy “néhai csirke. Ex. Megboldogult. A lelke a Mennyországban van. Neki már nem fáj én meg éhes vagyok.”