Nagy-Bandó András: Vers Mindegy Kinek

Kedvencem:
Nagy-Bandó András:
VERS MINDEGY KINEK

A rakodópart alsó kövén ültem,
Mellettem csak egy legény volt talpon a vidéken,
úgy tett velem, mint bárki mással,
vízbelökött egyetlen rúgással.
ordítottam, toporzékoltam:
hagyja a hülyéskedést a MAHART-ra!
És húzzon ki engem a parta!
A Duna zavaros, zöld, és nagy volt,
s a felszínén táncolt sok olajfolt…
kiirtva mindazt, mi benne maradt:
Halat vadat, s mi jó falat…
Folyóink vizéért hiába perelsz,
dobozt, golyót olajbogyót, sok szir-szart benne lelsz! ..
A város peremén, ahol élek,
sok-sok panelház épül,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon….

A falakon repedések, s a nap is belát,
máma már nem hasad tovább..
csíkos tapéta, mintás padlószőnyeg! ..Pazar!
Bölcsőd ez, s majdan sírod is,
mely ápol, s eltakar….!
Gondoljátok meg ,proletárok!
Nem költözök,
én még várok!

Magyar vagyok, s a magyar jóra termett,
még az isten is zsiványnak teremtett!
Bár én becsületes lelkű, igaz,
de körülnézek, s még mindig akad gaz!
Betörnek, lopnak, csalnak!
Nem középiskolás fokon….bárkivel…
talán az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel…
mert mi dolgunk a világon?…
Tűzoltó leszel, s katona, tanár munkás, vagy juhász,ű
A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely! ….Röhej! ..
El kell felejtenünk álmainkat,
s rendezni kéne közös dolgainkat!
Ez a mi munkánk, vagy nem lesz evés,
De aki dolgozik, ma is csak kevés! …

Mert jól dolgozik, aki alkot, aki munkás! ..
A nagyvilágon…..e kívül! …
Itthon, pedig csak szerényen,
Hazádnak lendületlenül! …
Kell ez nagyon, igen nagyon,
Kapjunk dollárt vadnyugaton! …
Hogy ne maradjunk a forinttal árván,
Ragyogott keleten a tarka szivárvány! ..
Hogy nem kell dollár?…..Mit MILLIÓK cáfolnak meg?…
Ma már a kölcsön kosarából mindenki egyaránt vehet! ..
Ha majd minden kölcsönös nép kamatját megunva
síkralép…
Közbe vágott Pató Pál úr…..

Sokszor arra gondolok:
Valóban magyar vagyok?..
Nincsen apám, se anyám se istenem, se…
…Dózsa György unokája vagyok én! ! ! ..
Hadd látom, úgymond, mennyit ér a pártos honfivér! …
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér! ..
Anyám kun volt, apám félig székely,
félig román, vagy egészen az..
Török, tatár,tót, román kavarog e szívben,
egy nemzet se került el nagyívben! ..
száz nép vére csörgedezik bennem,
egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.
Sem utóda, sem boldog őse sem rokona,
sem ismerőse nem vagyok senkinek…
Legfeljebb néhány idegenbeszakadt senkinek! …
Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Miként fogom szólítani, ágyban párnák közt rég nem látott
anyám?…

Egész úton hazafelé egy gondolat bánt engemet:
Míg az árokban aludtam,
ki lopta el az ingemet?…
Egész úton hazafelé,
Már egy hete csak a mamára gondolok….
Hogy mért nem küldött zsebpénzt?..
Most mehetek stoppal, és gyalog! …
Egész úton hazafelé,
Az országúton végig a szekérrel,
A négy ökör, mint az őrült,
ki letépte láncát.! ….
Egész úton hazafelé éhe a kenyérnek hajt engemet,
Harmadnapja nem eszem, se sokat, se keveset…
Egy kis konyakot még beveszek..
Ez kell nekem, nem a levesek! …
S a kisszobába toppanék,
Majdnem a falnak koppanék…
Én beléptem….Ő rámnézett….
A bögrét a fél kezébe fogta! …
Ne ily halált adj istenem! ..
Ne ily halált adj énnekem! ..
A bögrét a fél kezébe fogta…
Repül a nehéz kő! .. Ej mi a kő?…
Föl-földobott kő, földre lehullva,
majdnem alatta maradtam halva! …
Végül anyám főzött, ez derék tett,
Aztán terített.
Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg! …Mindig!
Be is rúgtunk alaposan az isten áldja meg! ..
Anyám meg biztatott vala:
Igyál, nekem nősz nagyra szentem! ..
Föl is hajtottam, volt még három centem! ..
Anyám volt apró.
Míg kicsi voltam, egyszer sem mesélt…
Csak mosta a város minden szennyesét! …
Csak ment, s teregetett némán…
Én meg hevertem mint most, berúgva, bénán…
Mert mi dolgunk a világon?..
Essünk túl gyorsan a piákon?..
És ez látszik oly sok diákon….
Sörök, borok, és tömények!
Földiekkel játszó égi tünemények! …
Ti adtatok, kedvet, és tusát! ..
Italra ment el az ifjúság! …

Mert azért szerezzem a pénzt, hogy legyen?..
Azért szerzem, hogy eligyam, s egyem! ..
Jertek barátim van egy két forintom,
Hágjunk a nyakára a rézangyalát
Falu végén kurta kocsma,
Itt iszunk tegnap, holnap és ma! ..
Egy, csak egy legény van talpon az ivóban,
a többi meg négykézláb odakint a hóban! …
Bekopognak az ablakon:
Használt e a magöntözés?..
Egy habbal töltött korsót kilöknek elébe,
S menjen onnan mondják,anyja keservébe! ..
Megint jőnek kopogtatnak..
Csendesebben vigadjanak! ..
Isten áldja meg kendteket,
A mosónők korán halnak! …
De a kocsma bezzeg hangos! ..
Az imént halt meg a cimbalmos..
Süvít a golyó! .. Ki lőtt?.. Bárki! …
Egyik fülemen be a másikon ki! ..
Megint jőnek kopogtatnak…
Ti urak, ti urak, hát senki sem koccint értem pohárt?..
Itt öcsém munkások isznak! ..
Mikor odafönt emelik az árt! …
Nem nyafognék, de tán még nem késő,
Hidd el haver, mindenről elkéső! …
Dunna alatt …alszik a rét…
Olyan kevés az igaz barét! …
Bekopognak az ablakon: Ne zúgjatok olyan nagyon! …
Holnap ünnep lesz, kitűzve már a zászló! ..
Ha nem mentek haza, jön a Szabó László! …
Végetvetnek a zenének, hazamennek a legények…
Európa csendes, újra csendes..
A magyar név megint szép lesz!

Szép élet

Péntek 13. Drukkoljunk együtt a Tiszavirágoknak! Nincs annál cikibb, ha egy Tiszavirágnak peches napja van!
Erről egy Gréti sztori:

– Mi az a Tiszavirág?
– Egy rovar, ami csak egy napig él. Reggel megszületik, eszik, délben szerelmes lesz és megházasodik, este meghal. – magyarázom.
– Milyen szép élet! – sóhajt fel Gréti…tiszavirág

Pöttyös sztori

Gréti beszédhibás. Szegénykém, amikor “pötty”-öt mond, mindig elkerekedett szemmel nézzük, mi “pöcs”-öt hallunk és ezen sokat nevetünk.

Ma ül a hátsó ülésen és cincog előre:
– Anya! Anya! Megtanítasz engem “pötty”-öt mondani?
– De hát tudsz pöttyöt mondani.
– Pötty, pötty! Látod, nem megy. Megtanítasz pöttyöt mondani?
– DE tudsz pöttyöt mondani. – már nagyon röhögök magamban, de nem akarom őt bántani. – Egész jól mondod.
– Nem mondom jól, mert olyan, mintha pöcsöt mondanék. Kérlek segíts, taníts meg!
– Jól van, segítek. Ismételgesd. Pötty. Pötty. Pötty.
– “Pöcs, pöcs, pöcs…” erőlködik a csaj a hátsó ülésen, de esküszöm egyre jobban pöttynek hallatszik.

Ebéd

Krumplileves és zöldséges csirke.P1110980

P1110981
A zöldségeket hagymával vízben kissé megfőztem, a csirkemellet vékonyra szeltem, olajon megfuttattam, a tepsibe tettem. Rá a zöldségeket. Az olajra két e.k. lisztet szórtam és kis tejjel és főzőlével besamelt csináltam. Fűszereztem, ráöntöttem a zöldekre, bacon, sütő.
A zöldség levébe krumplit vágtam, egy babérlevelet dobtam, hagymát fonnyasztottam, pirospaprikáztam, és nokit szaggattam. Jó étvágyat!

Nehéz dolgok

Indulnánk a boltba, de a két gyereket elkészíteni már-már lehetetlen feladatnak tűnik, főleg, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Álomkór és fejfájás gyötör, be vagyok lassulva.
Gréti nagyon szomorúan gubbaszt a fellépőn, Pöti már az ajtóban. Leguggolok a kislányhoz, kezembe veszem a szép pofikáját, és megkérdezem:
– Mi a baj kicsi lány? Miért vagy ilyen szomorú?
– Azért vagyok ilyen szomorú, – kezd a magyarázásba nagy bánatos tekintettel, – mert egymás után nehéz dolgokat kell csinálnom:
– Öltöznöm kell, az nehéz. -sóhajt.
– Kezet mosnom unalmas. – megcsillan a szeme.
– Tv-t néznem, fáj a fejem. – nem bírok komoly maradni, de ő is elneveti magát.
– Én most akkor szétpuszillak! Te nagyon nehéz dolgos! Megyek, leírom a dumádat. – Nevet.
P1110938

Az úgy volt, hogy Apának kellett egy új farmer

… mert a régi már régi. A régebbi, meg már nagyon régi. És cipő is kell, mert a mostani már javított…
Nem vagyunk nagy ruhavásárlók. A ruha melegíti az embert, míg funkcióját ellátja… de néha kell.
Felkerekedtünk szertartásosan ruhát venni. Nagy családi esemény. A plázákat nem ismerve a legtávolabbi parkolónál parkoltunk, mire végigkaptattunk a végtelen üzletrengetegen már mind a négyen telítve voltunk plázaérzéssel és még nem vettünk semmit.

Célirányosan a C&A farmerpolcához, ismert méretekkel, magabiztosan léptünk. A polcokon bizonyos színeket kizárva, hatékony keresésbe kezdtem. A 2. másodpercben tűntek el a gyerekek. Mivel Apa ritka méretet hord, beletellett 5 percbe is, mire kikotortam a megfelelő darabokat. Közben apró lábak dobogását hallgattam a fülemmel és konstatáltam, hogy a srácok a közelben vannak.
Apa kezébe nyomtam két gatyát és megpróbáltam levadászni a kis gengsztereket, akik bújócskát játszottak a ruhák között.
– Gréta, Pöti, gyertek, Apa felpróbálja a gatyákat! Gréta, gyere ide!- – Gréta odajött, de ezt meglátva Pöti iszkolásba kezdett.
– Pöti, gyere ide! Gyorsan. – Nagyon vicces, gondolta Pöti és nevetve elbújt. Gréta utána. Apa már a fülkében.
– Pöti, Gréta! kezdek mérges lenni, gyertek a fülkéhez. Megnézzük Apa milyen csinos.
– Hihihihihi. – Dobb-dobb-dobb, felvillanó gyerekek. Elkapom megint Grétit. Hol a kicsi?
– A kisfiú ott bújik! – mutat mellénk egy férfi. Két lépésre Pöti bebújt egy konzol mögé. Nyúlnék utána, elslisszol a másik oldalra.
– Ááááááááááá, szorítod a kezem! – nyavalyog Gréti.
– Itt állsz mellettem, megyek Pötiért. Megvagy! – kapom el, Pöti ledobja magát a földre és néz. Én próbálom emelni, rongybaba. Becibálom a fülkékhez őket.
– Milyen a gatya? Nagy? – szuper, Apa fogyókúrája hatásos volt. Hol vannak a gyerekek? Pöti épp egy próbafülkébe slisszol be egy nő mellé.
– Itt a kisfiú! – szól ki a nő.
– Pöti gyere ki onnan! – Pöti nevet. Gréta szépen áll és várja, hogy kijöjjön.- Apa, elmegyek egy számmal kisebbért, tudnál vigyázni a srácokra?
– Persze.
Szaladok, viszem a számmal kisebbet. Hol vannak a gyerekek? Előbb még itt voltak. Frankó. Röhögés egy próbafülkéből. Ott vannak. Kifelé! Pasi kászálódik ki, nevet.
– Gyerekek nem szabad bemenni senkihez próbálni! Jó a gatya? – kukkantok be.
– Szuper.
– Gyerekek! – Pöti a nagy tükör előtt fekszik. Gréti rajta. Nevetnek. -Álljatok fel! – Pöti elkezd hengergőzni, Gréti leesik, utánozza. – Álljatok fel kérlek! – semmi, nevetnek.
Apa felöltözik, a gatya szuper, indulunk a kasszához, a gyerekek fekszenek a földön. Nem jönnek. Gréti Petit utánozza.
– Felállni. Ne töröljétek végig a padlót! – Nevetnek. Mindenki nevet. Nagyon édesen csinálják, tényleg. De már atom koszosak.
Fizetünk. De hol vannak a gyerekek? Elbújtak. Előszedem őket. De hol van Apa? Egy zakót néz. De hol vannak a gyerekek? A kirakatban, ahová be lehet menni. Ölelgetik egymást. Az utca őket nézi. Mutogatnak az emberek. Ők ide-oda futnak, nevetnek és ölelgetik egymást. Szuper, akkor nézzük azt a zakót. Nem jó. Kicsi. Az az ing? Az meg nagy. Gyerekekből látványosság lett. Édesek, nem rosszalkodnak, szaladgálnak az óriási kirakatban, mi vásárolunk. EZ! Ez a póló pont jó. Irány a kasszához. Gyerekek nem akarnak jönni. Visszük őket. Tűrik.
Sorban állunk, Gréta nyűglődik.
– Mikor eszünk már fagyit?
– Ha bevásároltunk.
– Fagyit, fagyit fagyit!
– Csend legyen! Nemsoká. – Hú, de jó ez a gatya, – nekem is milyen jó lenne új ruha…- megkérdezem van-e a méretemben. Pillanat! – szólok oda és már indulok is.
– Anyaaaaaaaaaaaaaa!!!! Fagyiiiiiiiii!
– Csend!
Az eladónő szuper készséges, hosszasan magyaráz, hogyan tudom a méretezések között megtalálni az én egyhatvancentimre való nadrágot. Körbe vezet. Közben hallom:
– Vááááááááááááááááiááááááááááuáááááá, fagyiiiiiiiii, vááááááááááá, fagyiiiiiiiiiii! – Apa kezében Pöti menekülni készül, mellettük Gréta vonyít. Ebből nem lesz nadrág. Alig várom, hogy cuki eladólány befejezze a tárlatvezetést. Még életemben nem találkoztam ilyen készséges dolgozóval, nem akarom megszakítani, mosolygok.
– Vááááááuáuáuáááááááááá!!! – szirénázik Gréta. Agyonütöm. Mosolygok rendületlenül, megköszönöm a segítséget, ugrok és elmarom a kisasszony tarkóját.
– Ha megmukkansz Gréta, nincs fagyi, világos? – sziszegem.
– De a…
– Ha megmukkansz Gréta, nincs fagyi. – lecsendesül.
– Mikor megyünk fagyizni?
– Most arra megyünk, de már erős a gyanúm, hogy nem kapsz, csak ha többet nem vonyítasz.
– Oké Anyu.
Cipőbolt. Jaj. Ha már itt vagyunk. Bemegyünk, levesszük a polcról és kijövünk, mint az előbb. OK.
Így is van. Pöti eltűnik az első két másodpercben. Gréta készségesen segít cipőt válogatni. Amit Apa levesz, kivételesen nem tetszik. Nagyon igyekszem meggyőzni másikokról. Persze nem sikerül. Közben Pöti autózik egy darab papírral a dobozokon. Béke.
Kukacoskodom, a gyerekek eltűnnek. Leizzadva futok egy kört. Mesét néznek, egymás mellett ülve a gyerekosztályon. Hurrá. Végül a randa cipő győzött, mert legalább kényelmes, a gyerek kibírták, menjünk fizetni. Ketten is beugrottak elénk. Pötinél elszakad a cérna és bekukacol az eladópultba. Kiszedem. Vissza. Kiszedem, elszalad és lefekszik a földre. Gréta mellé fekszik. Már nem szólok. Sz@rakodnak előttünk. A gyerekek hengergőznek a földön. Csendben. A sarokban. Nem szólok.
– Irány a fagyi! – na ez a vezényszó. Gyorsan odaérünk. Elcsigázva nyaljuk, onnantól minden méter kínlódás a parkolóhoz.
Pöti előremegy, de hátra figyel, felkanyarodik egy táblára. Izomagy szőkepipivel elkapja. Tutti reflex! Kiabálok oda: ” Nagyon köszi!” Vicsorog. Látszik a fején, hogy szar anyának tart. Én meg lesz@rom. Van új cipő, póló, gatya, Apa csinos, gyerekek fagyiznak és megyünk haza!!!
probafulkek


Aprócikk

Olcsó aprócikk vásárra érkeztünk Pötivel a helyi művelődésházba. Míg én válogattam a szűrők, körömcsípők, csodadolgok forgatagában, Pöti szépen sétált a dobozok között. Nézelődött. Tényleg pár dologra volt szükségem, gumi a gatyába, pillanatragasztó, de odasétáltam a játékos asztalokhoz is, megnézni, mi terem rajta. Az asztalok Petikémnek pont a feje búbjánál voltak, így nem látott rájuk fel, de nem is érdekelte. Nagyon szépen viselkedett.
Odatotyogott hozzám, mellettünk öregasszony.
– Néééééééééééézd! Kisfiú, milyen szép traktor van itt! – emelt le egy fostalicskát a néni, nyomta bele a fiam kezébe.
– A q…. …! – gondoltam én, a néni is az én f… veri a csalánt…

– Csókolom! – szólaltam meg, -Ezt lehet nem kellett volna. Most hogy fogom elvenni a kisgyerektől?!?
– Jaj, hát szép traktor, anya biztos megveszi neked, mert jó fiú voltál! – rakott a trágyára a néni még egy szagló lapáttal. Ekkorra a fiam vérszemet kapott, nyújtogatta a kis nyakát, pakolta is le a traktorokat szépen sorba.
– Nézd! – fokozta a néni, – Ott még milyen szép vonat van, olyat vittem én a kisunokámnak!
Hű a betyár szemit, most ütlek le büdös banya, ha nem hagyod abba! Szikrázott a szemem, próbáltam visszapakolni mindent, a nyújtózó, kezével kotró gyerek után.
– Majd a néni vesz neked traktort kisfiam! Úgyis belejött a vásárlásba. – mondom oda. Mé’ nem hagyja abba??? Mingyá beszólok. De inkább elmentem onnan. Ekkorra Pöti két traktorral brümmögött a dobozok között, de az eladó bácsi bátorítóan biccentett a fejével, így béke volt, nézelődtem tovább.
Amikor már minden biszbaszt összegyűjtöttem, megpróbáltam Petikével visszarakatni a traktorokat. Bőszen emlegettem magamban a néni felmenőjét, közben kislabdákat nyomogattam tomboló fiam kezébe.
Mire a kasszához értem Pötim elunta a harcot és dacosan befeküdt a bejárat elé. Még pont be lehetett jönni, csendben is volt, jó helyen volt. Kezében két kislabda. Az eladók fényképezték. “De cuki.”
– Az. Cuki. Csak az egyik labdát veszem meg neki, otthon 329 db labdánk van.
– A másikat tőlünk kapja. – Mondta az eladó lány.
– Jaj, Peti, bárcsak papucsot szorongattál volna. – mondtam nevetve. Mindenki nevetett, csak Peti feküdt morcosan, kiterülve.
Aztán még lefeküdt a lépcsőnél, az előtérben, a kapunál, aztán hazacipeltem.
Traktoros néni érdekes módon egyszer sem segített…
traktor

Peti 19 hónapos

Drága kicsi bújós fiam.
peti19

Persze még mindig cici és bújci mester. Nagyon kedves kisember, de hatalmas hisztikre képes, ha akar valamit. Társaságban fegyelmezett, barátkozó. Grétivel nagy szövetségesek.
Gyönyörűen eszik, ügyesen szalad, mászik, bátran elindul világot látni. A programokat imádja.

Új kedvenc szavak:
tigris-brumm-brumm Micimackó
kapu,
kuka,
gomba.
Mit mond a kakukk? Kakukk.
Szaladt, megállt, feltette a kezét és elkiáltotta magát: Állj!
Kaka. Kaki, kuki, kukac.
Kiabál: Hahó.
“Borsót főztem” mutatja, a végén: Hamm.
Énekel, táncol, az autóban dobol, tapsol, bőszen utánoz.
Megpróbál egyedül öltözni, vetkőzni.