Helló! Ti mit kaptatok karácsonyra? Apa meglepije egy gyönyörű, különleges szakácskönyv és egy 3D-s puzzle, a maradék szabadidőnkre. Jól mutat a poroltó mellett a karácsonyfa alatt. Bármennyire igyekeztem, – pedig a poroltó azt hittem mindent visz – idén ő vitte el a pálmát. A másik szobába, hogy elférjen a karácsonyfa. Hihihihi.

Gyerekekkel idén először vágtunk neki a karácsony éjszakai túrának, hogy együtt ünnepeljük játékos kedvű társainkkal a karácsonyt az erdőben egy olyan fa mellett, amit nem kellett kivágni, mert nem ő jött a lakásunkba, hanem mi mentünk ki hozzá az erdőbe. 🙂
A gyerekek izgatottak voltak, miért nem kell lefeküdni. Rajzfilmeket néztünk, az órát lestük. Aztán este 11 után kilőttük magunkat. Izé, az úgy volt, hogy már 20 perce öltöztettük a gyerekeket és mégsem voltunk kész. Rohangáltunk a lakásban tárgyakat keresgélve. “Hol a túra cipő, itt volt?”, “Jaj, a süteményt mibe vigyük?”, “Hol a gyerek piros kesztyűje? Zöld overallja? Fejlámpa amivel a doktor néni a Gréti torkát nézte legutóbb? Telefonom?” Szóval a tervezettnél 20 perccel később, remegő idegesen kilapátoltuk a gyerekeket az ajtón és belevetettük magunkat a ködbe.
Persze a benzin mutatója a zérón volt. Tankoltunk. Apa “műszeresen repült”, ahogy egy jó pilótától elvárható, mert ki nem láttunk. A köd tejfehér volt, az ablakok párásodtak, maradt a GPS és a denevér ösztön… Így is fél óra alatt elbotorkáltunk Érdig, ahol a köd már nem köd volt, hanem tejből készült úszómedence. Apa el is bizonytalanodott, amikor meglátta, hogy a cél több, mint másfél kilométerre van, a gyerekek alszanak és már kicsit kezdett késő lenni. ha már itt vagyunk és sikítás nélkül kibírtam az utat, akkor menjünk. Az erdei off road út, tökig sáros volt. Peti rám kötve aludt, Gréti nagy igyekezettel nyomult a rózsaszín csizmájában a sárköpülő versenyen. Két kézzel fogtuk, így is elbukott. Az előző csapatig láttunk. Belünket kiköptük a ragacsos meneteléstől, de izgatottan követtük az út mellett elhelyezett lidércfényeket, mint Merida a bátor. 🙂

Gréti végig csipogta az utat. “Jaj, ez futóhomok! Apu, Mamu, ez futóhomok!”- ciripelt. “Nem futóhomok, sár!”-igazítottuk ki. “Igaz is, olyan, mint az agyag!”- okoskodott. Honnan tud ilyeneket a gyerek? Gondolkoztam el én. “Pontosan olyan mint az agyag!”, erősítettem meg.
Végre valahára elértünk a gyönyörűen feldíszített fáig, ahol a haverjaink kitörő örömmel fogadtak minket. Sütivel, frissen, helyben forralt borral, pálinkával kínáltak. Gréti elment az ajándékos dobozhoz és boldogan hozott el valami műanyag valamit. Nem láttam mi az. A fa csodaszép és óriási volt.

Sütiztünk, dumáltunk, közben Petike is felébredt. Vigyorgott, élvezte a helyzetet. A visszautat már baráti társaságban nevetgélve tapostuk, a gyerekek és felnőttek is együtt élvezték a bulit.
Peti annyira fel volt dobva, hogy egész úton csak mosolygott és nézelődött hazafelé.
Kell a kaland!

Boldog karácsonyt!

Gréti véleménye rólam, a nagyszülőknek: “Anya sokat macerál. De nem így, – mutat fizikailag magára, – hanem szóban.”
Kössssz kis mószergép! 

Hosszú volt ez a nap… egész délután a sütő mellett álltam és a gyerekeket is menedzseltem.
Drága Petikém! Nem egy foga jön a szegénykémnek. Egy alsó rágó csücske kint, egy alsó rágó csücske nemsoká kint, és két felső szemfogat is tapintottam, napok kérdése. Valamint a lelkem ma tanult meg 1 lépést téve huppanni és az ágyról is lejönni (mászókáról hibátlanul seggel… ki érti az ágy mitől olyan nehéz), egész nap esett-kelt, ordított… Nagyon sokat változik mostanában a kis világunk, napokon belül is… Gréti egész nap rosszalkodik, nincs lemerítve az energia tára… Anya pedig kezd kimerülni… De olyan édesek… amikor végre alszanak… hihihihi…és már pihenhetnék, de csak nézem és ölelgetem őket…

Hónapok után, megannyi ordítás és két nap nemevés után kijött egy rágófoga Petinek a 6 metsző után,( ami már réges-rég kint csücsül). Ollé! Fiú, mindent másképp csinál, mint a könyvekben… csak azért is!