Tegnap Grétit is a kis kádba fürdettük, kívánalma szerint. Apukája törölgette a pelenkázón, ő volt a kisbaba…
Én úgy tartottam a pici babát, mintha Grétit nézné. Grétinek jó kedve volt, nevetgélt, gőgicsélt a kisbabának cuki hangon.
– Hát szia! Hát szia kicsike! Hát szeva’ kis Dömdödöm! De ronda vagy! De milyen ronda vagy te!
Nagyon kevesen múlt, hogy nem pisiltem össze magam a röhögéstől. Folyt a könnyünk. Nem gonoszságból mondta. Gyermeki szent meggyőződésből.
– Anya, kérek Peppa malacot!
– Most nem kicsim. Inkább játszunk valamit.
– De Anyaaaaa, kérek Peppa malacot!
– Cirmos cica!
– De Anyaaaaa! Kérek szépeeeeeen! Olyan cuki vagyok!
Aha….. 😀
Gréti ma 29 hónapos, István ma 4 hetes. 🙂
Nem kell kupon! Nem szeretnék, az fáj! – sikította Gréti vigasztalhatatlanul. Nem tudtuk meggyőzni, nem hallgatott ránk. Hiába próbáltuk szelíden magyarázni, hogy Anya a pelenka kuponokat kereste, és a kúp az ami fáj. Méghozzá csak a Daedalonetta. Hogy emlékszik szegény, pedig annak már majd egy éve… nem értettem miért üvölt a gyerek, kipróbáltam én is. Mintha izzó vasat dugnának az ember popójába, annyira fáj az a kúp.
Eltelt vagy 10 perc is, mire a kiborult gyerekkel megértettük, hogy mi a különbség a kupon és a kúp között. Bolond magyar nyelv… :)))
