Szerző: Dumanyu
Királynő
– Anya! Most felmászok oda, – mutat a magas torony alakú csúszda tetejére Gréti, – én leszek a királynő. Királynő asszony, akit fogva tart a tündér. És a tündér elvarázsol békává téged. Abrakadabra!
– Oké! – mondtam és hordozókendőben a kispasival aláálltam a “vártoronynak”. – Brekeke!
Szívügyek.
Grétámnak volt gondja a szívével megszületése után, elég sokat izgultunk, kórházaztunk. A végén kikötöttünk a Kardiológiai Intézetben, ahol egy csodálatos fiatal doktornő lett Gréti kezelőorvosa. Óriási szerencsénkre, valami isteni csoda segítségével, Gréti kinőtte a problémát és megúsztuk a megúszhatatlannak látszó műtétet. Immáron csak évente kell ellenőrzésre járnunk.
Viszont picinyke Pistimnél is talált idegesítőt a körzeti doktornénink, amivel Gréti kezelőorvosához irányított minket. Pedig viszonylag nyugodt voltam, mert magzati szívultrahangra is elmentem vele, kizárandó a bajt. Nos most nem vagyok nyugodt. 🙁
Felhívtam az intézetet. Közölték, hogy kizárólag hétfőn, 9-10 között lehet időpontot kérni. Ma Apa telefonált.
Egy nagyon kedves hölgy elmondta, hogy sajnos a doktor nénink nincs – arra lehetett következtetni, hogy babázik, – és sajnos NEM TUD EGYÁLTALÁN IDŐPONTOT ADNI, csak hónapok múlva, mivel NINCS ORVOS!!!!!
Mivel nekünk a probléma nem várhat, van egyetlen egy orvos, aki a Rókusban is rendel és van magánrendelése is, ezeknek az összes elérhetőségét készségesen feldiktálta. Mondjátok már meg, miért fizessek még????
Csípő vizsgálatra hetekig-hónapokig kell várni. Fej-has UH-ra hónapokig kell várni. Bölcsibe bekerülni lehetetlenség.
Madarászba telefonáltunk, Gréti első kezelőorvosához, aki anno kislányomat is a Kardiológiai Intézetbe küldte. Azonnal kaptunk, a jövő hétre időpontot. Olyan hála van a szívemben. Mintha kellene…
DE MI AZ, HOGY AZ ORSZÁG EGYETLEN ÉS ELSŐ SZÁMÚ INTÉZETÉBEN NINCS ORVOS?!? CUDAR VILÁGOT ÉLÜNK. 🙁
Hárítás, szobatisztaság helyett:
“Anya, bepisilt a hasam!”
No comment…
Hasonlóság
István ma 3 hetes
Itt az idő!
Gréta legújabb szójárása: Itt az idő!
Ezt olyan jelentőségteljesen tudja mondani, hogy a levegő megakad a torkomon. Ha horrorfilmet szeretnék forgatni, ezt mindenképpen beletenném. Forgatókönyv az életből:
“Dudádudá-didu-didu…” sejtelmes, kissé félelmetes zene.
Kép: Alvó anya. – az előzményekből megtudjuk, hogy egy egész órája alszik már, akkor tudta letenni nyüszögő fiacskáját.
“Dudádudá-didu-didu…”
Anya szemszögéből látjuk most a színt. Mozgást érzékel. Kinyitja a szemét. Fekete szempár néz bele az arcába, közelről. Egy angyali gyermekarc, nagyon komoly ábrázattal. Majd jelentőségteljesen megszólal a kislány:
– Anya! Itt az idő!
Ekkor főhősünk, diszkréten betojik a gatyájába. Na jó, csak átvitt értelemben. Nyugalmat erőltet magára és megkérdi:
– Mihez kicsikém?
– Hogy felébredjünk. Bekapcsolsz nekem Peppa malacot?
ááááááááááááááááááááááááááááááá
Hasfájás
– Csilla! Pici ez a baba még. Nyolcvanakat elég ennie. Ugye nem adsz neki százakat? – kérdezi a csúcs főnyeremény, imádni való védőnénim.
– Áááááááááá nem. – Válaszoltam meggyőzően. Majd mérőórát eszek a cicimre, mert most puszilt be 130-at. Oké, tudom, persze, hogy ezért üvölt… hánytassam??? Nem egyszerű a kiscsávó…
– Ha több van a ciciben, – nem voltam meggyőző, – akkor fejd le Csilla szopi előtt. – Jaaaaaaaaaaaaj a gyenge pontomon kell sétálniiiiiiiiiii…
– Mindenképp. – Válaszoltam, és tudom, hogy ismer…
Körbe
Hazaértünk, megálltunk a ház előtt, kiszálltunk. (Reggelit vettünk az albán péknél. Még életemben ilyen finom kiflit nem ettem…). Bezártam az ajtót. Gréti:
– Anya, jól vagy?
– Köszönöm jól.
– Sebed meggyógyult?
– Még nem, majd karácsonyra.
– Fáj még?
– Már nem fáj.
– Hoppi! – emelte magasba a kis kezecskéit.
Gondolkozom
– Anya, azon töröm a fejem… – nem folytatta. – Azon gondolkodom… – itt elgondolkodott egy pillanatra,- az jutott az eszembe… -itt megint elkalandozott. Kis csend után határozott kijelentés: – Anya! Töröm a fejem.
– Min kicsikém?
– Á, semmi, csak elgondolkodtam. – Látszott, hogy tényleg.